A következő szelet a közép haladó tortából nem más, mint a Kateikyoushi Hitman Reborn, ahol egy kisbaba próbál felkészíteni egy iskolás fiút egy maffia család vezetésére. Na, jó, ez azért ennél kicsit bonyolultabb.
Tsuna egy átlagos japán iskolás fiú —mer, miért is lenne más — akihez egyszer csak megérkezik az olaszországi Vongola család legjobb bérgyilkosa, a kisbaba testben működő Reborn. Közi a fiúval, hogy ő lesz a család új főnöke, mivel ő az első főnök leszármazottja, és fel kell őt készítse a vezérkedésre. Tsuna erősen tiltakozik a dolog ellen, ám nincs más választása — annál is inkább, mivel a következő pillanatban Reborn se szó se beszéd homlokon lövi. Ám a fiú nem hal meg, egy különleges fegyver és annak tölténye által Tsuna lehengerlő erőket kap, hogy minden áron végigvigye azt a feladatot, amit adtak neki. A kezdeti nehézségek ellenére Tsuna idővel egyre inkább belemerül erejének rejtelmeibe, hogy megismerje a családja történetét, hogy aztán kiváló vezérré vájjon barátai — későbbi családtagjai társaságában.
Aki olvasta az előző cikkeimet biztosan rájött már, hogy mi a bajom az alap koncepcióval. Miért kell iskolásnak lenni minden árva nyomorult animében a főszereplőnek? Nincs más? Tényleg? De nem akarok sokat ezen hisztizni, mivel sokkal érdekesebb dolgok is vannak bőven. Aki bele akar kezdeni ennek az animének a nézésébe az készüljön fel, mivel majdnem az első húsz részben a tömör vergődés megy. Iskolás rendezvények vannak, Reborn edzi Tsunát, aki minden részben minimum egyszer fejlövést kap, ledobja a textilt és, mint aki most szabadult volna a zárt osztályról rohan előre, az akarat lángjával a fején, hogy ő majd mindenkit elver. Szóval nagy adag türelem kell mire értelmes storylie-t kapunk, de le kell, szögezzem, hogy azért a poénok sem utolsók, már aki bírja az ilyesféle szerencsétlenkedést —én túl sokáig nem. Valahogy néha kicsit már soknak éreztem, már vártam, hogy mikor válik komolyabbá a dolog. Aztán persze beindul. Kapunk fő gonoszt rendesen, sok harcot, majd a történet előrehaladtával derülnek ki a dolgok, újabb erőket kapunk, a századik rész körül, meg már mindenki hihetetlenül badass. Tsuna megkomolyodik,a többiek felzárkóznak erőben, és szinte egy család lesznek, mondhatni maffia család.
Karakterek terén nincs panaszom. Nagyon sok színe szereplővel találkozhatunk, akiknek mind megvan a maga háttértörténete, persze nincs teljesen kidolgozva. Az egyik kedvencem Gokudera, aki minden áron Tsuna jobb keze akar lenni, vagy ott van Ryohei —közismert nevén gyepfej — aki először azon kívül, hogy azt kiabálja, hogy extrém, nem mutat túl sok potenciált, de aztán természetesen, ahogy alakulnak az idő előrehaladtával, úgy vállnak egyre szerethetőbb karakterekké.
A családon kívüli karakterek is nagyon jók, vegyük csak példának az Arcobalenokat, azokat a kis termetű, babaszerű emberkéket, mint Reborn. Persze ne keverjük közéjük például Lambot, mivel az Arcobalenokat a színes cumijuk különbözteti meg a többi hasonló embertől. Őket nagyon lehet kedvelni, hiszen nem mindegyikről lehet pontosan megállapítani, hogy most jó vagy sem. Például Viper, a lila cumi őrzője eleinte gonosz, de valahol jó is szólva igazán kettős. Verde pedig tipikusan gonosz zseni. Szóval senkit se tévesszenek meg a nagy kerek szemek és az aranyos külső, ezek profi bérgyilkosok, cuki köntösbe öltöztetve.
Az ellenségek közül pedig kiemelném Xanxust és bandáját, mert esküszöm ők aztán halál lazák, főleg ugye a vezetőjük. Imádtam a stílusát, tipikusan az a végtelenül nyugodt fajta, de a végén ő is beszáll a bunyóba, hogy rendet tegyen.
A bossfightoknál itt is megtapasztalható az, ami minden shounennél, hogy a főszereplő küzd a fő gonosszal, a mellék karakterek pedig a csatlósaival, tehát egyszerre több csatát is kapunk, mivel jó pár mellék karakter van egy családon belül. És természetesen egy shounenhez mérten itt is úgy eltudják nyújtani a harcokat, mint a rétestésztát, vagyis egy harc eltarthat akár négy, öt részen keresztül is. A végére meg már tövig rágjuk a körmeinket.
Rajzosát tekintve szép, a karakterdizájnok nagyon tetszetősek, jól megalkotott szereplők. A zene próbálja kicsit maffiásra venni a stílust, miközben a humoros oldalát is érzékelteti. Az openingek endinkeg itt is fülbemászóak.
Összegezve: A Kateikyoushi Hitman Reborn egy nagyon humoros, tipikusan Shounen anime, sok harccal, bajtársiassággal, rengeteg jó karakterrel, elgondolkoztató mondanivalóval. Bátran ajánlom mindenkinek, aki képes türelemmel hozzálátni a sorozathoz, és a szenvedős részeken túllendülve eljut a komolyabb részekhez is, mert azok valóban izgalmasak.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback