Hát ismét eljött egy TV szezon kezdete, és én ismét a Big Banggel kezdek – azt viszont csak remélni tudom, hogy ez az epizód most nem vetítette előre a teljes, előttünk álló évadot, mert nem fogok hazudni, ettől a sorozattól többet várok el.
Penny és Leonard Vegasban az esküvőjükre készül, továbbra is folyton-folyvást felemlegetve azt, amit az évadzáróban tudtunk meg: hogy Leonard, amíg kinn volt az Északi-tengeren, megcsókolt egy másik nőt. Eközben otthon Pasadenában a srácok arra készülnek, hogy végignézzék az esküvőt – miután azt streamelni fogják az interneten –, de nem tehetik ezt nyugalomban, mivel a zaklatott Sheldon folyamatosan Amyt és a nőket szidja – úgy nagy általánosságban –, miközben persze szeretne vele ismét összejönni.
Azt hiszem, a szó, amit leginkább használnék erre a részre, az az erőltetett. A fenti összefoglalóban felvázolt két témát – Leonard és az ismeretlen nő csókja, Sheldon erőlködése – szinte lenyomják a torkunkon, amitől a dolog minden viccértékét elveszíti.
Pennyék esküvője – mert azért arra sor kerül, és a készítők nem is próbálták titkolni, miután az eskük elmondása sneak peekként már korábban felkerült a netre – amolyan tipikus, sablonos Vegas-lagzi, ami nélkülöz mindenféle egyediséget, és ezáltal elég gyenge vázat is ad az epizódnak. Arról nem is beszélve, hogy messze nem olyan hangsúlyos az egész, mint amilyennek egy olyan dolognak lennie kellene, amit már nyolc éve építenek az írók (és igen, igaza van Howardnak – az ő esküvője Bernie-vel jobb volt).
Sheldon inkább fárasztó és idegesítő ebben a részben, mintsem vicces – még számomra is, pedig én szeretem Sheldont –, bár amikor egy pillanatra elvonatkoztat Amytől, és felvillan valódi énje, az, akit megszoktunk, akkor képes volt mosolyt csalni az arcomra – igen, itt most a tálcás jelenetre gondolom, ami olyan tipikus Sheldon, hogy azt már tanítani kellene. Az Amy utáni epekedése viszont már tényleg túlerőltetett, és bár tudom, hogy kapcsolatuk messze nem ott tart, ahol a negyedik évadban voltak, de attól függetlenül ezért a szakítás-témát sokkal, de sokkal jobban és viccesebben kezelték ott.
Raj nagyon a margón mozgott ebben a részben, olyannyira, hogy egy jelenetét leszámítva, ahol nem is ő, hanem a puszta jelenléte volt a vicc, más megjelenésére nem is nagyon emlékszem. Helyette viszont előtérbe került Stuart, aki aranyos-creepyből irtó gyorsan átment rémisztő-creepybe, ismételten egy olyan jelenetsor keretében, ami nem szórakoztatott, hanem éppen, hogy kellemetlenül éreztem magamat tőle. Ezen, komolyan mondom, már csak Penny esküje tett túl, amivel az írók elérték, hogy megint veszítsen nálam a karakter a népszerűségi pontjaiból, és megint megkérdőjelezzem, hogy mit is lát benne Leonard.
Hát, ez volt a The Big Bang Theory szezonnyitánya – túlerőltetett témák, kényelmetlen jelenetek, felesleges párkapcsolati dráma, és pár röpke, megmosolyogtató pillanat. Hát, remélem, lesz ez még jobb is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback