„Haza vár, engem mindig, mindig e táj!”
Amikor a Szilajra gondolok, valami elképesztően tiszta érzés fog el. Vágtázó lovak, akik rohannak a szabadság felé. Szabadság, ezt jelenti nekem ez a mese.
Szilaj történetét a születése pillanatától követhetjük végig, ahogy kis csikóból, felnőtt, érett csődörré válik, aki vezeti a ménest ahová született. Édesanyjával és a többi szabad lóval él együtt a természet háborítatlan ölén. Ám eljön az az éjszaka, mikor is Szilaj először találkozik az emberekkel, akik természetesen be akarják fogni, a többi lóval együtt. Azért, hogy mentse családja életét, szolgasorba áll, és képes még azt is eltűrni, hogy valaki meglovagolja… mármint a vége felé, mert, hogy az elején nincs az az ember, akit sokáig megtűrne a hátán.
Ennél többet kár is szólni a történetről, mert minden mondatom csak elvenne az élményből. Az első érdekes a film kapcsán az Szilaj narrációja, ahogy néha hallhatjuk a gondolatai, és nm csak abból értjük meg, hogy hogyan is érez, ahogyan nyerít. Szerintem ez kiválóan működik, hiszen nincs állandóan megszólaltatva, csak amikor nagyon muszáj, de az kell is oda. Történet terén ne számítsatok nagy csavarokra, nincsenek csattanók, szépen haladunk előre, ahogy Szilajt elviszik egy katonai táborba, hátasnak, és ahogy elszökik, majd próbál visszakerülni az otthonába. Persze mindezt megspékelték az ember- állat, a természet- ember zavaros, és rossz viszonyban lévő kapcsolatával. Szilaj magát a természetet képviselni, és annak megóvására figyelmeztet, és az embert, mint megátalkodott romboló erőként kezeli, és valahol igaza is van. Olyan szellemiséget képvisel, ami arra szólít fel, hogy bizonyos részeit a természetnek igenis békén kell hagynunk, nem lehet minden terület az emberé a Földön. Ahogy egy kisebb nép szeretné megóvni a hazáját, úgy Szilaj is az övéit mentené, mint vezető, és ezért mindenre képes.
Aki nagyon fontos még, hogy megértsük ezt az érdekes viszonyt, az Kis patak, egy indián, aki voltaképp a fejlődő ember, és a természet közti vonal. Voltaképp ugyebár ember, de még a természetben él, és annak, élőlényeinek védelmében cselekszik. Ennél a pontnál sokban hasonlítanak Szilajjal. Kis patak népének területe is egyre csökken, ahogy a telepesek újabb városokat létesítenek, és elnyomják az ott élő törzseket, így kelnek együtt közös kalandra, hogy visszafoglalják és megvédjék azt, ami az övék.
És, ha, már a bevezetőben a szabadságról beszéltem, akkor ki is fejteném. A film angol címe Spirit, tehát szellem, és voltaképp, valóban olyan, mintha a szabadság, megfoghatatlan szelleme vágtatna végig a tájon, akit sosem lehet megzabolázni, sosem lehet megszelídíteni, de főleg nem lehet betörni. Olyan akár a szél, megállíthatatlanul végighömpölyög az egész film vonalán, keretbe foglalva azt, hiszen Szilaj a ménesen kívül, saját maga szabadságáért küzd leginkább még ha, ezt ő maga nem is gondolja, vagy mondja ki ennyire erősen, hiszen sok más tényező fedi le az ő érzéseit, így az önös gondolatokra voltaképp nincs is ideje. Aggódik a kedveséért, a családjáért, az otthona épségéért, de mélyebbre tekintve leginkább talán attól rettegett végig, hogy élete végéig szolga ló lesz belőle, akit csak eszközként használnak, és sosem láthatja viszont a családját, a hazáját. Ez leginkább a vonatos jelenetnél látszódik meg leginkább, mikor is a szélben rohanó hópelyhekben is a szeretett ménesét látja, és a honvágya a tetőfokára hág, szívszorító érzéseket vállt ki az emberből, mind a képi világ, mind a zene terén.
És, ha már zene. Jön Hans Zimmer elképesztően zseniális zenéje, és Bryan Adams lélegzet elállító dalai, és hangja. Olyan, mint a forró karamella a fülbe. Ha egyszer meghallgatod, nem tudsz lejönni róla. Angolul is fenomenális, de én Szolnoki Péter magyar változatát is nagyon kedvelem, főleg a szövegei miatt.
A rajzolás csodásan szép. Mind a karakterek, mint táj, szemet gyönyörködtető, a mozgás animáció is remek.
Összességében ki tudom jelenteni, hogy kötelező darab. Barátságról, kis szerelemről, bátorságról, hazaszeretetről, természetvédelemről és a szabadság színtiszta érzéséről. Aki még nem látta sürgősen pótolja be!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
