Ha ősz, akkor Ki, vagy Doki – legutóbb karácsonykor találkozhattunk kedvenc időlordunkkal és útitársával, és, bizony messze volt az a december. Úgy gondolom, a fergeteges nyolcadik évad után pedig aztán talán még az átlagosnál is nehezebb volt a várakozás a kilencedik szezonra, amire az alkotók nagyon sok izgalmat ígértek. Kezdésből rögtön egy kétrészes eposszal indítunk, melynek első fele, a The Magician’s Apprentice – bár nem teljesen tökéletes – kellőképpen megalapozza a hangulatot.
Az előző évadban meglehetősen nagy port kavart Missy (Michelle Gomez) újból látogatást tesz a Földre: most éppen úgy próbálja magára vonni Clara (Jenna Coleman) és a UNIT figyelmét, hogy megfagyasztja az összes repülőgépet az időben. Clara nem érti, miért történik mindez, mígnem kiderül, hogy a Doktor (Peter Capaldi) bajban van. Missy elmondása szerint a Dokira halál vár, a végrendelete pedig pont az ő kezébe akadt. A két hölgynek innentől kezdve az a feladata, hogy megtalálják barátjukat, és természetesen, hogy kihúzzák őt a csávából. Azt viszont egyikőjük sem sejti, hogy a Doktor egyenesen ősi ellensége kezébe került, és ezúttal nehezebb lesz mindnyájuknak kikecmeregni, mint eddig bármikor.
Nos, kezdjük azzal ami annyira nem jött be, mert abból kevesebb van. Először is, ha valaki azt hitte, hogy a nyolcadik évad túl darkos volt, akkor el kell, hogy szomorítsam, mert a kilencedik szezon nyitánya még a korábbiaknál is sötétebb hangulatúra sikeredett, és, ha hihetünk a pletykáknak, akkor ez a továbbiakban is így lesz. Engem ugyan maga a stílusváltás nem zavar, az viszont kicsit igen, hogy a megszállott fanyalgóknak ez csak olaj lesz a tűzre. Ami azonban már nekem sem annyira tetszett, az az egyenetlen ritmus. Akadtak olyan momentumok a bő ötven perc során, amikben egyszerűen percekre leült a cselekmény, aztán az utolsó öt-tíz percre meg szinte maximum sebességre kapcsoltunk. Ha a végére nem kapták volna össze magukat Moffaték, széthullt volna az egész – és milyen kár lett volna érte!
Ami viszont jó szokott lenni, az most is fenomenális volt, ide tartozik az alapsztori, a csavarok, a látványvilág, na, meg a karakterizáció. Ez utóbbival kapcsolatban külön említést érdemel Clara és Missy, mivel olyan szinten helyt álltak egy számukra totálisan idegen helyzetben, hogy tényleg, le a kalappal előttük. Zseniális ötlet volt ezt a két teljesen különböző jellemet együttműködésre bírni, hiszen gondolta volna a fene, hogy egy olyan dinamikus duó lesz belőlük, akik egy kis szájkarate után bátran mennek az univerzum legsötétebb tájaira is, csakhogy megmentsék a Doktor becses hátsóját. Ebből kérünk még!
Mint már említettem, a The Magician’s Apprentice egy kétfelvonásos mű első része, és ez bizony itt-ott érződik is a tempón. Ezt leszámítva azonban egy igazi Doctor Who epizódot láthattunk, amitől ismét beindul az agyunk teorizálgató fele, és heteken keresztül újból a szombat lesz a legkirályabb nap.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
