Nem könnyű olyan romantikus filmet találni, ami ahelyett, hogy a szerelemmel és párkapcsolattal kapcsolatos vágyainkat teljesítené könnyen fogyasztható közhelyekkel és pótlékokkal, inkább rákérdez, hogy miért is nem működik a dolog, ha éppen nem működik, és mit rontunk el ilyenkor. Ráadásul nem akarja feleslegesen lehangolni a nézőt, amiért pluszpont jár neki.A Bízz a szerelemben egy írócsalád története, ahol az életében és munkájában is megrekedt apa (Greg Kinnear) több év különélés után sem tudja elengedni az anyát (Jennifer Connelly), a gyerekek pedig tudatosan és tudatlanul is viselik a tisztázatlan családi viszonyok következményeit: Samantha (Lily Collins) sikeresnek mondhatja magát íróként, mivel éppen megjelent az első regénye, de nem hajlandó szóba állni az anyjával, az egyetemi bulikon pedig mindig egyéjszakás kalandokat keres, és ha egy fiú komolyan kezd érdeklődni iránta, megfutamodik. Az öccse, Rusty (Nat Wolff) pont fordítva gondolkodik a szerelemről, és a bizalma csak erősödik, amikor a hosszú ideje csodált lányhoz végre sikerül közel kerülnie.
A film egy hálaadásnapi vacsorával kezdődik, és a következő évivel zárul le. Ebbe a keretbe szorul a cselekmény, és annak ellenére, hogy egy kicsit szűk, vagyis túl sok eseményt akar túl kevés időben elmesélni, ezért mindenkire kevés idő jut, szépen végigviszi a cselekményt, és mindegyik szereplő magánéleti problémáját elegáns ívvel oldja meg. Szerintem túl elegáns ívvel, mert a bonyolult élethelyzetek menetrendszerűen javulnak, amit szinte mérnöki pontossággal számoltak ki, ez pedig a tanmesék felé tereli a történetet, de szerencsére elég messze marad tőle, hogy magyarázkodó példabeszéddé vagy életvezetési tanácsadóvá váljon.
Samantha és Rusty egészen jól kidolgozott karakterek, és lehet velük azonosulni, viszont az apa és az anya nagyon vázlatos maradt – főleg az anya, akinek nagyjából annyi szerepe van a család életében, hogy éppen ott van-e vagy sem, vagy hogy valaki megemlíti egy-egy félmondatban. A hálaadásnapi vacsoraasztalnál a volt férje megterít neki, de nem jön el – persze később majd kiderül, miért vár rá, hogy egyszer majd betoppan a nő –, a gyerekek viszont nem reménykednek. Rusty fűvel oldja a szorongását, Sam pedig írással, de egy este szóba kerül köztük, hogy a lány nem hisz a szerelemben, amit egy – a film végeredménye szempontjából fontos – megjegyzéssel kommentál: „ha arról szól, hogy megterítesz valakinek, aki nem jön el, akkor kell a halálnak.”
A történet nagyon következetesen végigviszi a két gyerek szorongásait, aztán az oldásokat, töréseket és kötéseket, miközben a két szülő éppen csak érzékeltetett, háttérbe szoruló, de komoly problémáinak felvetésével arra irányítja a figyelmünket, hogy vegyük észre az átöröklődött viselkedésmintákat. Rusty ugyanolyan félénk idealista, mint az apja, Sam pedig cinikus és menekül a komoly érzelmek elől, ahogyan az anyja. Aztán jön a fordulat, vagyis mindketten szerelmesek lesznek, de nem tudják, mihez kezdjenek vele, a szüleik pedig hasonló megoldatlan problémákkal néznek szembe. A film elég jó háttértörténeteket és megoldásokat kínál, csak az nem tetszett, hogy ami végül az egyre bonyolódó viszonyok között kialakul, egy olyan befejezés lesz, ami egyáltalán nem adja a hihetőség élményét: olyan eseményekből áll össze, amik akár meg is történhetnének, de általában nem szoktak. Persze semmi sem tökéletes happy enddel zárul, de a vágyteljesítés, ami sok romantikus film egyetlen célja, itt is megtörténik. Nem mondom, hogy ez rossz, csak engem nem győzött meg.
A Bízz a szerelemben hibái ellenére is olyan film, amit érdemes többször megnézni. Új rétegeket, rejtőző tanulságokat másodszorra már nem fog felfedni, de jól felépített, átérezhető történet, és egy valódi problémákkal küzdő család életével azonosulhatunk. Nagyon pozitív élményem volt vele kapcsolatban az, hogy a szeretetet, a családi összetartást ugyanolyan fontossággal mutatja be, mint a szerelmet, ami önmagában állva tényleg elég sérülékeny és torz építmény tud lenni. Az alapokat viszont újra lehet építeni, ha hiányoznak, és a film pozitív üzenete, hogy a konfliktusok megoldhatók, fontos a második esély, és hogy senki sem menthetetlen.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
