Sokan a Zombieland-et tartják a legjobb zombi horror paródiának, ám ezt megcáfolja a 2008-as Dance of the Dead, valamint a mai cikkünk fő tárgya, a 2004-es Shaun of the Dead vagy magyarul a Haláli hullák hajnala. Szóval ütőt a kézbe, Jaguart beizzítani, indul a zombihorda leverése kocsma stílusban.
Főhőseink akét lézengő felnőtt Shaun (Simon Pegg) és Ed (Nick Frost), akik jobbára együtt tengetik életüket, főleg azután, hogy Shaunt kidobja barátnője Liz (Kate Ashfield) is. De mindez csak az előétel , hiszen a háttérben közbe egy influenza szerű vírus miatt lesznek egyre betegebbek a városban, ám estefelé már láthatjuk, hogy itt bizony zombi vész van közelítőben, ami nekünk leesik elsőre – de a hőseinknek nem. Később, azután a bizonyos első találkozás után gyorsan tervet is eszelnek ki, hogy hogyan mentség meg szeretteiket, és a kevésbé szeretetteket is, hogy aztán a helyi Winchester kocsmában zajlódjon le a legnagyobb zombimészárlás.
Hol kezdjem? Nehéz erről a filmről úgy beszélni, hogy közbe nem spoilerezzem el a jórészét a cselekménynek, de megpróbálom. Már az alaptémája is kedvencem, de első nézéskor még bennem volt az a bizonyos félelem, hogy elszúrják ezt a jó koncepciót, hát nagyon nem! Amit én a Haláli Hullák Hajnalától kaptam teljes mértékben megfelelt ez elvárásaimnak – maximum csak egy, a film vége felé lévő, szomorkásabb jeleneten tudom felhúzni a szemöldököm, de az kellett a sok humor és zombik mellé.
És akkor jöjjenek a szereplők, mint a kitárgyalás része: kettő kivételével mindet imádtam. Liz és Shaun anyja, vagy még a dilisen okos Dianne (Lucy Davis) is remekül hozta a formáját. Külön poénos volt számomra Philip (Bill Nighy), Shaun nevelőapja, aki még zombiverzióban is ragaszkodik az általa megszabott dolgokhoz (kocsiban nincs zene). Akivel már bajaim voltak – mondjuk ezt pozitív dologként fogom fel – az Pete (Peter Serafinowicz) valamint David (Dylan Moran), akik a kötelező szemétláda szerepét hivatottak betölteni, és kicsit sem lehet őket sajnálni a csúfos vég bekövetkeztekor, mégis én ezzel inkább dicsérem a színészeket, hogy képesek voltak a szerepük által kihozni belőlem (és gondolom sok más nézőből egyetemben) azt, hogy utáljam őket.
De persze a legérdekesebbek azok Ed és Shaun: két igazi jó barát, akik olykor lehet, hogy pörlekednek a másikkal, ha az rosszat csinál, de képesek elfogadni a másik hibáját, és úgy kitartani egymás mellett – még a halál után is.
Igen, paródia lévén ez a film nem végződhet depi end-el, és a bár a zombi vírust egy Hullajóból lopott kis ténnyel simítják el, a film úgy zárul le, mintha nem is lett volna pár hónappal ezelőtt még rettegés és bujkálás az élőholtak elől. És itt mutatkozik meg az, hogy a Haláli Hullák Hajnala nem csak a zombis filmeknek mutat egy fricskát, hanem a társadalmunknak is, hiszen a film első negyedében Shaunnak konkrétan azért nem esnek le a dolgok, mert mindennap hasonlókkal találkozott: hörgő, csoszogó, idióta agyhalottakkal.
Aki eddig nem látta, az sürgősen pótolja be, mert nem mindennap kerül az ember szétcsócsált karmai közé, egy ilyen színvonalú film.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback