Mostanság szokás szidni M. Night Shyamalant az újabb filmjeiért (A Föld után és Az utolsó léghajlító – utóbbi mondjuk nekem jobban tetszett, mint Orlissának), de nekem ilyenkor mindig a Lány a vízben jut eszembe, melyet nemcsak ő rendezett, hanem írt és még szerepelt is benne. Íme, az írás, mely megmutatja, hogy Shyamalan valójában egy nagyszerű alkotó!
Cleveland Heep (Paul Giamatti) egy társasház gondnokaként éli mindennapjait, ügyel a szemétre, megjavítja a házban keletkezett apróbb hibákat, és figyel a medencére. Egyik este azonban különös dolog történik, és egy lány után veti magát, akit szokatlan módon el is veszt a zárt medencében, ám egy apróbb nedves felületen megcsúszva ismét visszaesik a vízbe, ekkor már ájultan. Magához térve ágyán találja magát, foteljában pedig egy földöntúli szépség kuporog, kissé vizesen. A lány körüli mítoszt pedig az egyik lakó anyukája fedi fel, aki azonban csak az anyanyelvén, vagyis kínaiul beszél.
Story (Bryce Dallas Howard) valóban nem evilági lény, ugyanis ő az emberekhez igen hasonló Narf, akik visszahúzódó, félénk életet élnek a Kék Világban, ahonnan néha előbukkanva segítik az embereket, pont úgy, ahogy azt teszi most Story. A lánynak találkoznia kell egy íróval, akire oly nagy hatással lesz, hogy képes lesz jobb irányba terelni a káoszba hulló emberiséget. A feladat elvégzése után Storyt el kéne, hogy vigye a Nagy Eatlon, ám ezt megannyi erő befolyásolja, a siker érdekében pedig a lakóknak össze kell fognia.
A film igen szerteágazó és sokrétű mesére épül, melyet maga Shyamalan talált ki gyermekei számára. Az említett Kék Világ, a Narfok vagy éppen a gonosz Tartutic kellően mesés elemek ahhoz, hogy a néző elhiggye létezésüket – és pont ebben rejli a történet legnagyobb varázsa. A Lány a vízben egy olyan mesét mond el, ami igazi és valód környezetbe helyezve még inkább erőre kap, és ezáltal valóságossá válik, ezt pedig arra az egyszerű és általános emberi érzésre alapozták az alkotók, hogy mindenki szeretne hinni a mesékben.
Paul Giamatti ügyes érzékkel mutatja be Cleveland változását: eleinte egy pragmatikus és megtört férfit látunk, aki ezalatt a pár nap alatt végre magához tér és felszakad benne valami mélyen gyökerező szomorúság. Bryce Dallas Howardról mindenki elhiszi, hogy nem emberi, mégis több emberi érzelmet vonultat fel, mint bárki más a filmben. Tökéletes választás volt Story szerepére, hiszen már csak a jelenléte megváltoztatott mindent, és ezt tökéletes színészi érzékkel adta át. A moziban szerepel maga a rendező is, Vick Ran (M. Night Shyamalan), aki a mese kulcsfontosságú szerepét tölti be, ugyanakkor a többi lakót alakító színész mellékszereplőnek minősül, ám olyan nagy hatással vannak a végkimenetelre és annyira lényeges karakterek, hogy nélkülük elmaradna a katarzis.
Igen, mert a Lány a vízben igazi katarzissal ér véget, az utolsó jelenet szemszöge pedig egyszerűen varázslatos. Többszöri megtekintés után is ugyanazt a lenyűgöző hatást kelti a nézőben (mert igen, egy emberen is múlhat a változás). Shyamalan alkotása igazi filmművészeti bravúr melynek helye van az ikonikus és nagyhatású filmek csarnokában, mert nem lehet úgy felállni a fotelból, hogy ne változtatna meg valamit az emberben.
„Hinnünk kell abban, hogy vannak igaz mesék!”
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback