Nem véletlenül írják ezt a sorozatot minden mechás animék ősapjának, és igazi alapműnek, mégis sokan az újabb generációból ezt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Így kapva-kapok az alkalmon, hogy weblapra vessek néhány bekezdést erről a drámai és nagyon elgondolkodtató műről, ami harmadrészben idegesítő főhőséről lett ismert – következzék a Neon Genesis Evangelion.
Történetünk szerint egy hatalmas katasztrófa, az ún. Second Impact után minden (szó szerint) a feje tetejére ált: az emberiség jelentős része meghalt, az életben maradtak sem könnyebb az életük, ugyanis tizenöt évvel a borzalom után még különféle „angyaloknak” nevezett lények terrorizálják a lakosságot, és velük szembeszállni csak egy maroknyi ember képes. Három központi főhősünk, Rei Shinji és Asuka is ezen emberek közé tartoznak, akik képesek uralni az angyalokat leverni képes robotokat, az Evangelionokat – de, mint mindennek az életben megvannak a maga kockázatai. Aztán persze még ott van Gendo Ikari, aki gonoszságban még talán az angyalokon is túltesz, meg rengeteg olyan kérdés, amire vagy kapunk választ a sorozattól, vagy nem.
A grafikai szint elvárható egy 1995-ös alkotástól, a japán szinkron olykor eléggé idegesítő (Shinji üvöltése kibírhatatlan), de ezt ellensúlyozza a remekül és nagyon mélyre sikeredett szereplőgárda. Mindenkinek vaj van a füle mögött, sebekkel teli múlttal (amiről vagy tud, vagy nem), és az örök kérdés, mint a kaszás, úgy lebeg felettük: mennyit képes elviselni egy ember, mielőtt a sok rossz végleg letaszítja arra a szintre, hogy megszűnjön embernek lenni?
A mű azért is nehezen értelmezhető az egyszeri néző számára, mert egy teljes szimbolika tárat vág a képébe, amiből pár dolgot alapból lehet érteni (Angyalok, Lilith), másokról meg szinte semmit sem. Az emberi tűrőképesség már fentebb volt említve, de akkor már ott is van az érme másik fele: hogy az ember meddig megy el a kíváncsisága végett, hogy végül mindent elpusztít maga körül? Jó pár film és sorozat – köztük az Evangelion is – intő példa erre.
Minden nagy és tényleg mérföldkőnek számító tettei ellenére a Neon Genesis Evangelion is képes olykor több sebből is vérezni, főleg, ha a mangát nem olvastuk el a sorozat nézése előtt. A sorozat készítési végstádiumban nagyon rányomta a bélyegét a low budget, az új dolgoktól való idegenkedés rajongói körökben, valamint a sorozatot rendező Anno Hideaki problémái miatt is a sorozaton csattant az ostor. Maga a sorozat huszonhat részt számlál, és mellette még négy filmmel is büszkélkedhet, de még mindig érzi az ember, hogy ott van egy picike dolog, ami hiányzik – csak azt nem tudni, hogy pontosan mi is.
Ez a sorozat egy tipikus példája annak, hogy önmagában furcsa, de lezárt, és kicsit sem kell neki folytatás. A Neon Genesis Evangelion rendelkezik egy titokzatos, de mégis komplex univerzummal, amibe nem érné meg belepiszkálni semmilyen okkal.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback