Most, hogy az Akatsuki no Yonával utat engedtem a hárem/fordított hárem sorozatoknak is, de mielőtt még az idegösszeomlás kardjába dőlnék emiatt, egy messze nem nézhetetlen (mellesleg játékadaptáció) darabbal, a Harukanaru Toki no Naka de névre keresztelt sorozattal folytatom a sort.
Jó pár OVA-t és filmet is megért ez az amúgy külön lányoknak tervezett romantikus játékból lett anime, de a cikkben a fő fókusz a huszonhat részes sorozaton lesz, ami, hiába készült el 2000-ben, szinte minden mai kis –utódnak nem nagyon nevezhető – valamiket könnyűszerrel kenterbe veri. Jó, azért itt sem szabad elvárni nagy egyediséget vagy a megszokottól való gyökeres eltérést, de amik benne vannak extra dolgok, azokra simán lehet küldeni egy áment.
Nos, akkor essen magáról a cselekményről is némi szó: a három jó barát Akane, Tenma és Shimon élik az iskolások hétköznapi életét, majd egyik pillanatról a másikra egy másik dimenzióban találják magukat, ahova a helyi démonúr, Akuram hozta őket – a két fiút persze csak merő véletlenből. Akuram, aki uralma alá vonta a fekete sárkányt, meg akarja szerezni a fehért is, amihez kell Akane, mert mint az kiderül: ő a papnője a fehér sárkánynak. De itt nem áll meg a menet, ugyanis Akanenak van (vagy inkább összegyűjti) azt a nyolc férfit és fiút, akik a négy isten (Genbu, Suzaku, Seriyuu és Byakko) égi vagy földi aspektusát viseli, hogy ők védelmezzék és segítség meg a lányt, és ezzel együtt Kyo népét.
Igen, ez így első hallásra teljesen Fushigi Yuugi alapnak tűnik, ám maximum csak alap tűnhet hasonlónak, mert ami ebből ki fog nőni, az már egy teljesen más könyvgerinc. Jó itt is megvannak mindkét oldalról (emberek és démonok) a válogatott kinézettel és jellemmel bíró hímek, és itt akkor ki is ragadnék egyet a tömegből – ez pedig Shimon lesz, aki szintén egy a nyolc Hachiyō közül. Nem valami erős harcos, félénk, naiv és bár hihetetlenül nagy szíve van, de a lakosok kezdetben nem bíznak benne azért, mert démonnak gondolják: ugyanis ebben a világban a démonok mind szőke (vagy világos) hajúak, kék szeműek és piszok helyesek. Persze később megváltozik a róla kialakult kezdeti kép (főleg az Inori nevű Hachiyo miatt), de ennek ellenére mindig kap megvető pillantásokat.
Ha már démonok: elvileg ők lennének itt a rosszarcúak, ennek ellenére nekik is megvannak a logikus és olykor nem kifejezetten negatív motivációik, csak ezen célok elérésében nem éppen a legfairebb eszközöket vetik be. Külön tetszett az Iktidaal által behozott ember és démon közti tiltott szerelem témája, vagy a félvér lét hátrányai, amik miatt a fiatal Sefuru szenvedett.
És, ami számomra a legdurvább dolog volt az egy egyszerű, de mégis meglepő ötlet: szokás ugyanis, hogy a főhős lány valamelyik védelmezőjét szereti/szeret bele, itt viszont Akane (SPOILER)…………., ami nem lenne gond, hiszen a férfinak sem közömbös a lány, csak jelenleg neki nagyon is másodlagos a szerelmi élete – előbb az emberek kiirtása, utána a románc.
Grafika és zene remek (bár némelyik fiú túlzottan is lányosan néz ki), így legfeljebb annyi kivetni valót találhatok ebben a sorozatban, hogy hárem – de ezt se róhatom fel neki, hiszen annak az egyik (ha nem a legjobb) darabja.
Hát, a fiúk ezt tuti nem fogják élvezni, de minden lánynak bátran tudom ajánlani a Harukanaru Toki no Naka de-t – már aki még vevő a minőségibb művekre.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback