Én még emlékszem azokra az időkre, amikor volt egy játék, ahol csirkékre lehetett lövöldözni, és hogyan is feledhetném azt a filmet, amikor egy rakás csirke, mint az Auswitzba zárt zsidók próbálnak elmenekülni egy szebb élet felé. Egy rakás gyurmából formált, animált csirke. Ez a Csibefutam!
A történet a Tepsi tanya névre hallgató gazdaságban játszódik, ahol egy házaspár próbál megélni a tyúkok tartásából. A jószágok azonban megelégelik a rabságot és úgy döntenek, megszöknek a drótkerítéssel körbevett pokolból. Rengeteg mindent megpróbáltak már. Átjutni a kerítés alatt, átvágni azt, kisunnyogni a kapun, de eddig semmi sem vált be, amit az eszes, de kissé kelekótya Mac kieszelt a vezérrel, Rozsdával az élen. Ám akad még egy utolsó ötlet, ami talán az egyetlen kiút. Át kell repülniük a kerítés fölött. Ehhez azonban az kell, hogy valaki megtanítsa repülni őket, és egyre szorítja őket az idő, ugyanis Tepsiné, a gazdasszony kitalálja, hogy húsos pitét készít a csirkéiből, hogy meggazdagodjon. A csoda az égből érkezik Rocky személyében, akiről azt hiszik, hogy tud repülni, mivel csak úgy belandol a kerítés fölött, ám érkezés közben eltörik a szárnya, és Rozsdáéknak kell ápolniuk, annak fejében, hogy a nagyszájú kakas megtanítja őket repülni.
A bevezetőmben nem túloztam, a helyzet valóban egy rideg koncentrációs tábort idéz, és bár meséről van szó, a hangulat hihetetlenül komor, és sötét, és érezzük a súlyt, ami állatkáinkra nehezedik, és valóban az életük a tét. Mintha egy második világháborús filmet néznénk. Az egyetlen feszültséget oldó jelenség a gazda hülyeségei, a csempész egerek, vagy maximum Rocky és a csirkék szerencsétlenkedése miközben repülni próbálkoznak —de ettől függetlenül, mondhatni tragikus a helyzet. A legdurvább jelenet, amikor bemutatják, mi történik, ha egy csirke nem tojj elég tojást a héten… megcsillan a fejsze a fatörzsön.
Rozsda a fő tyúk, hihetetlenül bátor és kitartó. Nem adja fel, még akkor sem, amikor minden próbálkozásuk kudarcba fullad, amikor látja társa halálát, vagy amikor megérkezik a pitegyártó gép. Sőt, minden kurdarc után egyre elszántabb lesz, főleg akkor, amikor Rocky megérkezik és elönti a remény. A többiekre — kivéve Mac-et — igaz a mondás, miszerint: annyi esze van, mint egy tyúknak. Pánikolnak, bénák, esetlenek, nem olyanok, akik arra lettek teremtve, hogy katonásan végrehajtsanak egy tervet, sokkal inkább arra, hogy megegyék őket. De ezzel nem foglalkozva próbálják meg Rozsda parancsait követni egy két hitetlen kivételével. A kiemelkedő a rangidős parancsnok Taréj, aki olyan akár egy veterán katona, azt hiszi, hogy repülőgépeken repült valami hadtestnél, de persze kiderül, hogy ezek mind mesék, de lelkesítésnek, és hogy erőt merítsenek belőle arra jó. Rocky, egy igazi bájgúnár az elején, nagyon jól érzi magát, ahogy a hölgyek ápolgatják, és felhúzná a nyúlcipőt, amint rá nehezedik a nyomás, mert ő már csak ilyen, szeret ellógni a felelősség elől, de amikor Rozsdáék igazán bajba kerülnek, visszatér.
Ez megy tyúkfronton, de mi van az emberekkel? Tepsi asszonyság akár egy lager parancsnoka, azon van, hogy minél több hasznot szedjen be az állatai után, de a tanya egyre válságosabb helyzetbe kerül, mikor is kifundálja a pités megoldást. Valahol érthetjük is, hogy nem akarja csődbe vinni az otthonát, és a megélhetésért teszi, ám mindezt olyan gonosz, zsarnok stílusban, hogy valahogy elfelejtjük az ember oldalát is megnézni. Itt van az a pont, amikor a csirkékre szavazunk, aztán kimegyünk és megebédeljük az aznapi rántott hús adagunkat. Ha az emberi oldalról nézzük, mindenképp erről van szó, a megélhetésről, az ételről, hiszen ezek a csirkék hasznon állatok ezt ne felejtsük el, hiába sajnálja őket a társadalom jelentős része megenni, ők azért vannak, hogy megegyük őket, nem szeretgetni vannak, mint macska vagy egyéb. (jó máshol meg azt nézik hasznon állatnak, ebbe most nem megyek bele) Lényeg a lényeg, hogy bár a film kiváló szemszöget választott magának, amit még nem láthattunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az embernek is ennie kell, és nem élhetünk csirketápon.
A lezárás kissé rózsaszínes, de szép, és méltó jutalom a bátor csirkéknek, akik halálmegvető bátorsággal szálltak szembe azzal, amire elrendeltettek. Szép is lenne, ha mindegyik ezt csinálná…
A végére kiemelném az animációt és a technikát, hiszen számomra ez volt az első gyurma rajzfilm, és nagyon megmaradt bennem. Bár a mozgások sokszor furcsák, nagyon hangulatos, talán rá is ad a sötétes összképre.
Tehát ha egy könnyed, de elgondolkodtató rajzfilmet szeretnél estére, és éppen baromfipárti hangulatban vagy, mindenképpen nézd meg, lehet, hogy végképp vega leszel, vagy épp megkívánsz egy tojásrántottát, vagy egyéb finomságot.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
