Egy igazán szívet lelket melengető animével készültem mára, mely azért csúszott át a középhaladó szektorba, mert mára talán kicsit megkopott a hírneve a sok friss sorozattal szemben, de azt le kell, szögezzük, hogy a színvonala jó párat túlszárnyal. Jöjjön egy igazi tini szerelem története, a Lovely Complex.

Két fő hősünk Koizumi Risa, és Otani Atsushi osztálytársak gimnáziumban. Risa átlagosabbnál magasabb lány, míg Otani az átlagnál alacsonyabb fiú, akik először jó barátokként kezdik pályafutásukat. Osztályukban a „defekt duó” becenevet kapták, mivel olyan szópárbajokat tudtak váltani, mintha kabaréműsort adnának. Ez a duó sokban hasonlít, mint például, hogy mindketten imádnak karaokezni, vagy, hogy a kedvenc zenészük egy Umibozu nevű zenész, akinek együtt járnak a koncertjeire. Közös barátaik, Isihara Nobuko, Nakao Heikichi, Tanaka Chiharu Suzki Ryoji mind látják, mennyire összeillenének, ám egy ideig ők csak tényleg barátok, míg nem Risa rá eszmél, hogy egyre többet kezd érezni az apró termetű fiú iránt, és ebből indul a sok-sok kalamajka, félreértések hada, és gyönyörű, romantikus, vagy éppen rekeszizom rengető, vicces jelenet.

Az első dolog, amit el kell, mondjak ezzel az animével kapcsolatban, hogy ahogyan a főhősnője Risa, nagyon vicces. Fantasztikus poénok, beszólások vannak benne, és a rajzolásból adódóan olyan fejeket rajzoltak a szereplőknek, hogy szem nem marad szárazon, mármint nevetéstől, aztán sírástól. Hiszen a humoron túl egy nagyon mély szerelmi vívódást láthatunk, persze jó ideig elönti a vicctenger, de amikor néztem, és a nevetés után arcomra fagyott a mosolyom attól, amit láttam, na, ez az igazi titka a Lovely Complexnek. Hirtelen átcsapó drámai fordulat és hangulatváltások jellemzik, természetesen jól időzítve. Belemerülünk a hahotázásba, majd hirtelen kővé nehezedik a szívünk fájdalmunkban, hiszen ezek a jelenetek akár velünk is megtörténhetnek, sőt ami a legszebb, hogy biztos vagyok abban, hogy jó párunkkal meg is történtek már.

„Otani olyan sötét, hogy hozzá képest egy vödör szén atomvillanás!”

Risa és Otani kapcsolata az elején valóban a humorról szól, ám ahogy haladunk előre egyre több a dráma, főleg Risa oldaláról, és igazából akkor válik még inkább meghatóvá, amikor már Otani is elkezdi megmutatni a komoly oldalát. Risa vívódása és szenvedése eleinte nekem vicces volt aztán átcsapott idegesítőbe, annyit sírt, és akkor döbbentem rá, hogy én is ennyit sírtam egy hasonló helyzetben, így megeshet, hogy én is ilyen idegesítő voltam mások számára, ami valóban megdöbbentő. Az anime pár rész alatt eléri, hogy magunkba nézzünk, és okuljunk a saját és a szereplők hibáiból. A másik, amire megtanít, az az elfogadás. Mindkét fő szereplő úgy van vele, hogy sosem jönne össze egy nála alacsonyabb sráccal, vagy magasabb lánnyal, ennek ellenére, mégis egymás karjaiban kötnek ki. Mi a titok nyitja? Elfogadás! Félretéve ezeket az előítéleteket, belátják, hogy igazán csak egymás mellett lehetnek önmaguk. Otani el is mondja az egyik részben, hogy Csak Risa mellett képes telejsen elengedni magát, vagy csak vele tudja igazán jól érezni magát, hisz a lány is hasonlóan kissé örült, nagyon vidám és a kis dolgoknak is tud örülni. Otanira haragudtam azért egy kicsit az elején, de aztán látva a fiú oldalát, hallani az ő érzéseit szintén rádöbbentett arra, hoyg az ilyen dolgok mindig két emberről szólnak. Risa oldalán is akad mondanivaló. Elképesztő az a kitartás, ahogy küzd a fiúért, amiért végtelenül tisztelem, de ismerve magamat, és sajnos már nem esnék át ennyire a ló túloldalára, már kinőttem ebből. Ennek ellenére, Risával nagyon gyorsan lehet azonosulni, hisz ki ne harcolt volna akár egy kis időn át a hőn áhított férfiért? Kitartás és színtiszta szeretet, ami végül összeboronálja őket, nem is kell ennél több.

A mellékszereplők is nagyon szerethetőek. Az én kedvencem a Nobu X Nakao páros, akik végtelenül aranyosak együtt, de ott van a pár résszel később betoppanó Maity tanár úr, aki egy kis csellel veszi rá Otanit, hogy egyre értékesebbnek lássa Risát. Először egy kanál vízben meg tudtam volna folyatni ezt a tagot, amilyen nyálas és számító volt, de aztán végül szimpatikus lett, bár azt még mindig nem értem, hogy nem csukták még le pedofíliáért…

A rajzolás, mint említettem remekül adja vissza a hangulatot, mind a vicces, mind a komoly jeleneteknél, a zene is magával ragadó, a szinkron pedig eleinte furcsa, később viszont megszokható és szerethető minden karakternél.

Tehát, ha egy humoros, de tanulságos történetet szeretnél látni, akkor ezt az animét neked találták ki. Persze nem szárnyalhatja túl a Nana-t, de mindenképp kötelező darabnak tartom.

Szerző

Cathy Turner

Korábbi szerkesztő

Korábbi cikkek

• Anime2018-12-03Boku no Hero Academia – All Might top 5 legmagasztosabb pillanata
• Cosplay2018-07-22Nyári Mondocon 2018 – Vasárnap
• Cosplayes Portré2018-06-01Cosplay Portré: Jung Anett – Padme
• Akciófilm2018-05-23Solo – Egy Star Wars Történet