Már sokszor felhoztam szép, de gyászos példaként a Nadirim nevű, nagyrészben magyar fejlesztésű MMORPG játékot, ami immár lassacskán három éve került bezárásra, de feledésbe nem merült a játékos közösségben. Meséljünk hát az ezeregy éjszakáról gonosz dzsinnel és démonokkal karöltve.
A történet azzal indít, hogy egy férfi megtalál egy lámpát, benne egy hatalmas erejű dzsinnel akivel alkut köt: teljesíti a férfi kívánságát, cserébe azonban ő is egy vele egyenértékű dolgot kér. Az alku megköttetett, és az egyszerű vándor hirtelen egy királyság uralkodója lesz. Minden szép és jó, de csak nappal ugyanis a dzsinn az alku ráeső része miatt, minden éjszaka jön a hordáival és lerombolják azt, amit a királyság lakosai felépítenek nappal. És ez így megy hosszú ideig, ám a király, ki kitanulta a mágia művészetét elhozza a soha le nem menő napot – de sajnos az életével fizet érte. Uralkodó híján az emberek csak az általunk irányított hősben találják meg újra a reményt, miközben a sötétség kezd átszivárogni a nap csóvái között.
Már maga a történet is hívogató, akárcsak a sokak által dicsért zene vagy a nem a legfejlettebb, de szemet gyönyörködtető grafikai megoldások is mind-mind azt az érzetet keltették bennünk, hogy hős harcosként/bölcsként/tolvajként járkálunk a három nagyváros között, hogy segítünk az embereknek és a próféciának eleget téve mi legyünk azok, akik elhozzák a békével telt éjszakát.
A Nadirim világa, elsőre ugyan nem tűnhet nagynak, de higgyétek el, nem kevés morgás volt akkor, amikor elfogyott az erőt jelentő harci pont és ez pont a nagy bossfight előtt következett be, hogy még véletlenül se tudd magad egyből rávetni az ellenre. Ha már harc: a rendszer maga körökre osztott, mindkét fél egyszeri lépés és támadási lehetőséggel – a kedves játékosnak meg nagyon nagy segítség tudott lenni egy adott hűséges lény, aki az ő oldalát erősíti (jó dzsinnek, stb.).
Minden egyedisége ellenére eme kis játékot nagyon csúnyán elérte a végzete. A pontos okokat nem tudom, a tippelési esélyeim is csak a megcsappant anyagi/játékosi számok közé rekedtek. A lényeg az, hogy egy igazán érdekes és értékes játék került le a palettáról, ami sajnálatos, de manapság ez szinte már mindennapos számba megy.
Elnézést is a cikkem rövidsége miatt, de már az én emlékképeim is homályosabbak az elvárhatótól, mégis jóleső érzés írni róla, annyi eltelt idő után.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback