Vér és mellek – Piranha 3D (2010)

Azt már eddig is sejthető volt, hogy szerkesztőségünk minden tagja őrült filmrajongó, így még az igazán vacak alkotásokat is képesek vagyunk végigülni, „csak mert miért ne?” – Ixi a Sharknadot szenvedte végig például. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a méltán kritikán aluli Piranha 3D-t néztem végig, csakis kizárólag azzal a célzattal, hogy referáljak róla.

A Viktória-tó partja igazi turistaövezetté válik minden év július negyedikén, és pontosan erre készül fel a helyi lakosság is, hiszen bevételük nagy részét ezen a héten keresik meg. Egy kisebb földrengés azonban megnyitja az utat valami borzalomnak a tó mélyén. A korábban elszigetelt belső vízbuborékban ugyanis vérszomjas piranhák lapultak évszázadokon át, és mivel más táplálékuk nem volt, így egymást falták fel, megteremtvén az igazi gyilkoló gép halat, mely a pusztításra termett. Hiába a figyelmeztetés, mind a helyi erők, mind a turisták nem veszik figyelembe a dolgot, pedig Carl (Christopher Lloyd) minden tőle telhetőt megtesz, ám csupán Julie-t (Elisabeth Shue) tudja meggyőzni. Mikor az éhes halak feljutnak a tóhoz, elszabadul a vérfürdő.

A Piranha 3D rendezője, Alexander Aja már sok jó horrort tett le az asztalra, és ezek kivétel nélkül a vérengzésre összpontosítottak, nos, ez most sincsen másként, hiszen a film nagy részét vagy a brutális halak ténykedése, vagy szexi csajok teszik ki. Aja mentségére váljon, hogy egyáltalán nem akarta komolyan venni az alapszituációt, így egy igazán humoros alkotást sikerült összehoznia, mely remekül ötvözi mindkét műfaj alapjait: véres darabolás és nevetségesen vicces szituációk.

Az alaptörténetre nem érdemes időt pazarolni, hiszen a már jól bevált klisé szerint halad, melyben történik egy kisebb változás, jönnek a bulizók, ellenáll a városi vezető, majd elkezdődik a mészárlás – ám aki egy ilyen filmre fizet be, az pontosan tisztában van azzal, hogy ennél többre nem is lehet számítani.

A film igazán szép színészlistával büszkélkedhet, hiszen tudósként felbukkan Christopher Lloyd, aggódó helyi erőként az Oscar-díjra jelölt Elisabeth Shue, bosszúszomjas kolosszusként Ving Rhames, jócsajként Jessica Szohr és Kelly Brook, valamint kanos pornófilmrendezőként Jerry O’Connell. Kevés szerepüket ügyesen hozzák, a nem túl nagy kihívást jelentő karakterek megformálása amúgy is csak másodhegedűsi szerep a vérszomjas halak mellett, hiszen ebben a moziban a piranháké a főszerep.

A digitális technikára sem lehet panasz, persze látszik, hogy nem a legújabb Thor filmről van szó, de a halak kellően ocsmányak és félelmetesek ahhoz, hogy hihetően rettegjen tőlük mindenki, aki csak meglátja őket. Plusz bejátszik a korábban említett faktor, miszerint nem érdemes komolyan venni a filmet, és ezt sem az alkotók, sem a színészek nem tették, és pont ezért is élvezhető és vicces.

A Piranha 3D felvonultatja a filmes klisék minden eszköztárát, ám kellő kritikával és humorral használja fel ezeket az eszközöket, és pont így válik egy véresen vicces alkotássá, amihez igencsak kell gyomor.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!