Amikor kijöttek, már akkor elkezdtem imádnia a Bosszúállós filmeket, és kissé félénken tekintgettem a The Avengers: Earth’s Mightiest Heroes (magyarul a Föld legnagyobb hősei) címmel illetett, két évados animációs sorozatnak. De, ahogyan az Ultimate Spider-Manben vagy a Hulk és a Z.Ú.Z.D.A ügynökeiben, itt sem kellett csalódnom.
Adva van egy olyan helyzet, hogy egyszerre, több nagyon biztosnak vélt börtönből tömegesen kezdenek menekülni a rabok, a S.H.I.E.L.D is kevésnek bizonyul ellenük, de kedvenc szuperhőseink is csak annyit érnek egyedül, mint sajt a reszelő ellen. Miután kialakult az Ironman, Hulk, Thor, Ant-man és Darázs (vagy Wasp) team kezdődhetett is a válogatott, többfrontos harcáradat, ahova a későbbiekben csatlakozik még persze Amerika Kapitány, Sólyomszem és Fekete Párduc (legvégül Fekete Özvegy is a jók oldalán köt ki), hogy közös erővel szálljanak szembe a gonoszokkal.
Hadd kezdjem egy megállapítással, amiről egy korábbi cikkben már PillerEmi is tett említést: hogy a Marvelben kevés a főbb szereposztásba tartozó női karakter, valamint a színes bőrűek. Hát, lehet ez a mai világban kötelező elvárás, amit a képregény mogul hoz is: mind Darázs, mind Fekete Párduc jó karakterisztikával rendelkeznek, Hulk eszik és/vagy verekszik, de ha kell, bölcset is mond, Fekete Özvegy meg özvegykedik. De a mellékszereplők közül is páran nagyon érdekesre sikeredtek legyen szó akár Captain Marvelről, vagy a félig élőholt (ez hogy lehetséges?!) Malekith.
És akkor el is érkeztünk a gonoszokhoz: a legtöbb annyira nem vészes, még kedvenc gigantikus repülő fejünk se, ellenben a Thor egyik nemezisének tekinthető varázslónő, Amora vagy Kang, a Hódító is ereje és tettei ki lettek domborítva, de persze az abszolút rosszfiú az még mindig a HYDRA, élőkön kegyetlen vezetőjükkel, akiket kötelezően rossz célok hajtanak.
Főszereplők terén meg kellemesen tudunk lavírozni a szerethető idióta és a tapló paraszt jellemzések között bizonyos részekben. Tudom, egyik hős sem lehet szent (nem is várja el tőlük senki), és kellenek a lelki válságos epizódok – de párszor lehet érezni azt a bizonyos átcsúszást. Erre jó példa az a rész, amikor Tony felvásárolja egy barátja cégét, ezzel önkénytelenül is a rossz oldalra terelve a tagot, akit bár megpróbálnak megmenteni – de nem sikerül. És én értettem, hogy mekkora a súlya Tonynak az eset után történt monológjának (és tényleg, ő a kedvenc Bosszúállóm), de legszívesebben képen töröltem volna, hogy ezt miért nem tudta még a bajok kezdete előtt elmagyarázni? Ant-man és Amerika Kapitány az örök emberség szava, holott olykor nekik is kell nehéz döntéseket hozniuk, Fekete Párduc meg simán lehetne Vasököl afrikai kiadása.
A humort meg persze mindenki adja (külön aranyos a zavarban lévő Thor), leginkább Hulk, Darázs és Sólyomszem, de alapvetően mindenkinek (még Furynak is) van minimum egy csőre töltött jó beszólása, vagy vicces megmozdulása – mert humor nélkül nem is lehetne eladni egy ilyen kaliberű sorozatot.
A nyitó zene hagy némi kivetnivalót – legalábbis magyar szinkronnal én nem sokáig bírtam elviselni – a grafikai megvalósítás alapjáraton nagyon jó, és itt, a zenével ellentétben a szinkronba se tudok belekötni.
Aki szerette az Ultimate Spider-Mant vagy a Z.Ú.Z.D.A ügynökeit, az a kisebb bakikat leszámítva ezt is bírni fogja. Nagy robbanások, menő beszólások – és van egy Hulkunk.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
