Ez az a játék, amit valószínűleg soha senki nem fog azért letölteni, mert lázba hozza a játékmenet – ami egyébként is meglehetősen gyér. Amit a Scarlet Blade kínál, az a csini lányok, menő, sci-fis környezet és szép grafika.
A sztereotip emberek ezt a game-et valószínűleg úgy definiálnák, hogy a magányos kocka fiúk játéka. Valahol ez a kritika jogos is. A karakteralkotást nem bonyolították túl, hét kaszt közül választhatunk – melyből mindössze egy férfi, de ez is csak nemrég került bele. Nem sok részletet nem lehet beállítani, mindössze az alapfunkciókat rakták bele, meg négy ruhát, melyek közül egyik kevesebbet takar, mint a másik – egyes esetekben még akár egy szál csipkésfehérneműben is szaladgálhatunk. Az én választásom a punisherre esett, mert én inkább a távharci karaktereket kedvelem. Kezdetnek kaptam egy jó nagy puskát és már darabolhattam is.
A questek nem kínálnak túl sok nehézséget, és még csak az NPC-khez sem kell szaladgálni, ugyanis hősünk kézhez kapja virtuális üzenet formájában a feladatokat. Persze ez nem jelenti, hogy ne lennének karakterek, melyek segítik a játékunkat. Ezekhez módszeresen el is küldözgetnek a kezdetben a küldetések, hogy megismerhessük a világot. Ha netán szaladgálnunk is kell, egyszerűen rákattinthatunk a helynévre és auto-route visz minket oda, addig egész nyugodtan megehetjük a vacsoránkat, megsétáltathatjuk a kutyát, vagy főzhetünk egy kávét.
Felszerelések terén jól el vagyunk látva. Na, persze arra számítani kell, hogy a páncélok sem fognak túl sokat takarni – habár a női páncélok a többi játékban sem védenek túlzottan sok mindent. A fegyverek változatosak és természetesen fejleszthetőek is. Igen hamar megkapjuk az első járművet és petet jutalomként – nevezetesen egy egykerekű motort és egy aranyos, mosógép-szerű robotot. Megjegyzem, ha ezt a motort valaha elkészítik a valóságban, akkor ez lesz a világ legkényelmetlenebb járművel, ugyanis térdelni kell rajta – természetesen azért, hogy a játékos hátulról mély bepillantást kapjon a motorozó hölgy alfelére.
A küldetések nem túl nehezek és nem is változatosak. Ugyanolyan egy kaptafára készültek, mint az összes többi játékban, úgyhogy nagy meglepetésekre nem érdemes számítani. A harcrendszer hasonlóan egyszerű: egérrel kijelöl, majd lehet nyomogatni a képességeket. Ezen a téren nem mondhatnám, hogy túl sok fantáziája volt a készítőknek, de nem hiszem, hogy ez volt a céljuk.
Összességében egyáltalán nem egy rossz játék, de túlzottan nagy meglepetésekre ne számítson senki. Inkább látványra van kiélezve ez a remekmű – az elszántabbak jó pénzért még arra is vehetnek chipet, hogy a karakterük meztelenül szaladgáljon. Hosszú ideig nagy eséllyel nem fogja lekötni a komolyabb gémereket, viszont a nehezebb játékok közötti kis pihenésre tökéletesen alkalmas – főleg egy fárasztó munkanap után. A lányokat hasonló módon az egyetlen férfikarakter ellenére szintén nem fogja elvarázsolni – legalábbis az én barátnőim egyenesen felháborodtak, hogy ilyen „hímsoviniszta vacakkal” játszom, hogy az ő szavaikat idézzem.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback