Dreamworks. Hangyák. Már megint. Várjunk csak! Ez nem az, a másik! Á, mindegy, úgy is ugyanaz… Hát nem!
Történetünk főhőse Z egy öt millió főt számláló hangyaboly tagja, aki munkás beosztást kapott születése pillanatában, így mióta megszületett csak túrja a földet és ennyi. Nem csoda, ha unalmasnak találja, és egy idő után már nagyon másfelé vinné a szíve. Aztán hirtelen más problémája is akad. Meg akarja találni a hozzá illő hangyalányt, akivel végül találkozik is, Bala hercegnő személyében, aki csak egy kis bajkeverésre elruccan a palotájából, a dolgozó hangyák bárjába, ahol Z-vel hamar táncra is perdülnek, és össze is melegednek. A háttérben eközben sötét dolgok készülődnek. Csáprágó tábornok ördögi tervet eszelt ki, hogyan vegye át a teljese uralmat a boly felett, és ezért nem rest feláldozni valamennyi hangyatársát. A bonyodalom ott kezdődik, amikor Z elhatározza hogy, az egyik kigyúrt hangya pajtásával Badival, aki katona beosztása révén részt kell vegyen a seregszemlén, s azért, hogy újra láthassa a hercegnőt, helyet cserél vele. Arra viszont nem is számított, hogy a termeszek ellen vezénylik őket, s Z résztvevője lesz egy elképesztően véres csatának, amiből ő tér vissza egyedül élve, ezután pedig hősként tisztelik, mindaddig, míg egy ostoba véletlen folytán úgy tűnik, mintha elrabolná a hercegnőt, és kikerülnek a bolyból a Napvilágra, ahol is Z eldönti, hogy megkeres egy bizonyos rovar kánaánt, hogy ne kelljen visszamennie a földet túrni. Bala hercegnő is vele tart, mivel neki sincs túl sok kedve anya királynőnek lenni majd egy nap, így indulnak el kettesben egy igen veszedelmes kalandra, aminek a végén vissza kell térniük a népükhöz, hogy megmentsék azt.
Az bevezetőmben utaltam arra, hogy nem először látjuk, ahogy meganimált hangyák rohangálnak fel alá szerencsétlenkedve. Ami érdekes, hogy a Z, a hangya csak egy kerek hónappal előzte meg az Egy Bogár Életét, így voltaképp nem is tudom eldönteni, hogy most ki másolt kit, illetve, hogy lehet az, hogy a két cégnek egyszerre pattanjon ki a fejéből egy igencsak hasonló történet. Már ami az alap koncepciót illeti Adott egy, a sorból kilógó hangya, aki változtatni akar az életén. A körülötte lévők annyira buták, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy lehetne mást is csinálni, csak egynek jut eszébe, hogy másképp cselekedjen. Voltaképp ettől lesz Z a főszereplő, mert szorult annyi vér a pucájába, hogy más utakra induljon. „Elhatározott valamit, és azt megcsinálta”. Azt mondta neki a hangyapszichológusa — még leírni is vicces —, hogy Z valóban nem lényeges, és jobb, ha beletörődik, hogy ő csak egy kis része a nagy egésznek. Először kissé bele is nyugszik a dologba, ám az események sora magával sodorják a hangyányi főhősünket, és mit ad ég mégiscsak ér valamit. A románcuk Bala hercegnővel szinte egy az egyben Fürge és Atta hercegnő kapcsolata. Eleinte egyik királykisasszony sem kedveli az ügyefogyott, szerencsétlen hangyadolgozót, de amint bizonyít valamit, máris szimpatikus lesz.
A boly helyzete viszont itt sokkal másabb. A baj belülről fakad, nem külső fenyegetés áll fent, hanem belső bomlasztás történik, és bár elsőre nem lehet kitalálni, mi a pontos terv a boly elpusztítására, maga a tény, hogy ki áll emögött, és nagy körvonalakban mi a célja, az teljesen egyértelmű. És ez a tény körülbelül a hét, nyolcadik percben ki is derül. Emiatt nekem kicsit túl gyors, túl in medias tres. Z monológja az elején tetszetős, gyorsan összefoglalja mi is bántja egy szem hangyánkat, de aztán amikor már a bárban ül, szinte el is feledkezve az alap problémájáról az is zavaros nekem. Most döntse már el, hogy mi a nagyobb baj. Ettől Z nekem olyan, mint aki csak hisztizik, és látványosan szenved, szinte élvezi, hogy kilóghat a sorból.
Amikor kikerülnek a felszínre szinte az a legérdekesebb rése az egész filmnek. Emlékeztek, hogy kik hiányoztak az Egy Bogár Életéből? Hát az emberek. Itt viszont kapunk belőlük. De csak egy lábat, egy cipőt, esetleg egy légycsapót, minden emberi momentumot az aprócska bogarak szemszögéből, ami nagyon érdekes. A kedvencem az a jelenet, amikor z Bala után ered egy férfi cipőjére ugorva. olyan zene megy alatta, mint kb a Gyűrűk ura alatt valami, epikus csat a közben. Nagyon egyedi, és élvezetes. Rovar kánaán meg, nos, voltaképp egy nagy szemétdomb, és igazából tényleg nem tudnánk jobbat elképzelni a bogaraknak.
A vége teljesen korrekt, bár kissé sablonos, de jó. Ami a legérdekesebb, hogy maga Z is elmondja a legvégén, hogy ez tipikusan az a történet, ahol egy be nem illeszkedő srác megmenti a társait, ezzel aztán megváltoztatja a társadalmi rendet, szóval itt elég laza a felfogása a dolognak. Viszont a rajzolás, a látvány, a karakterek ezerszer komorabbak vetélytársánál, emiatt a történet is veszít a lazaságából. Bár vannak benne poénok, ami legtöbbje z kelekótya beszédéből adódik, illetve stílusából, a Z a hangya valóban komolyabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a termeszekkel vívott harc utáni véres csatamező. Ez valahogy kimaradt a cuki cirkuszi bogarak műsorából.
Összegezve: A Z a hangya kissé felszínes, nem tartalmaz túl nagy csavarokat, eléggé egy síkú. A legnagyobb drámai jelenet talán a csata után van, illetve amikor találkozunk a darázs házaspárral. A történet egyhangúságát viszont feloldja a mondanivaló, és a stílus, valamint a bár nem épp egyedi, de igencsak szerethető karakterek.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
