A régi-új Romero alkotás – A tébolyultak (2010)

Azt már mindenki tudja, hogy ha tehetem, megnézek minden zombis alkotást (na, vajon miért is kezdtem el anno a Walking Deadet?), bár George A. Romero filmjei nem tartoznak a kedvenceim közé, A tébolyultak remake-je egész kellemes szájízt hagyott maga után.

David Dutton (Timothy Olyphant) egy békés kisváros seriffje, ahol általában a legnagyobb felfordulást egy kisebb családi vita, vagy néhány részeg farmer szokta okozni. Ám a város megbolydulni látszik: az egyik mintapolgár puskával a kezében besétál a baseballmeccsre, egyértelműsítve szándékát, hogy márpedig ölni fog ma. David leszedi a férfit, ám ezzel a szokatlan és agresszív cselekedetek nem zárulnak le. Egy másik farmer felgyújtja házát, és vele együtt feleségét és fiát is. David gyorsan összerakja a képletet, hogy a korábban álmos városkájában, Ogden Marsh-ban valami szörnyűség vette kezdetét.

Mire észbe kap, már megjelenik a katonaság és elzárja a helyet – se ki, se be. David és felesége, Judy (Radha Mitchell), a seriff helyettes és még néhányan elindulnak, hogy a vesztegzáron át kitörve elmeneküljenek. Ám az őrület mind inkább elkapja az embereket, és nem lehet tudni, ki a fertőzött, és ki nem az.

A tébolyultak a már jól megszokott zombis klisék mentén halad, ám mégis akadnak benne momentumok, melyek kiemelik a megszokott filmes-mocsárból. Elsőnek is itt van mindjárt a téboly oka: ezúttal nem élőhalottakról beszélünk, hanem betegekről, akik nem félig oszló arccal agyvelőért kiáltva kergetik a jónépet, hanem fegyverrel, vasvillával vagy éppen fifikával próbálnak fertőzni. Ugyan nem vagyok nagy híve a remake-eknek (meg rebootnak és egyéb társaiknak), de el kell ismernem, hogy a modern köntös bizony jót tett a sztorinak, hiszen így még hihetőbbé vált egy ilyenfajta vírus terjedése.

A másik, amiben nagyon jól belenyúltak az alkotók (vagyis ez esetben a casting), az a főszereplő személye. Nem titok, hogy kedvelem Timothy Olyphant és azt a magas minőséget, amit színészként mindig produkál, és ez A tébolyultakban sincsen másként. Mind a hideg profizmus, amivel seriffként megnyilvánul, mind a szerető férj gondoskodása hihető tőle, sőt az igazán nagy és emlékezetes mondatok tőle származnak (kedvencem mikor elég komolyan beszól annak a szomszédjának, aki otthagyja feleségét a városkában).

Sajnos azonban a film sok kihagyott ziccerrel rendelkezik, amit vagy nem vettek észre, vagy nem mertek meglépni a készítők, pedig azzal igazán nagy magasságokba repíthették volna ezt az egyszerre hétköznapi és nem hétköznapi „zombis” filmet. A tébolyultak remek esti szórakozás a horror kedvelőinek, de persze nem ér fel egy igazi Walking Dead epizódhoz.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!