Oldal kiválasztása

A szokásos 90-es évekbeli bosszúfilmek alapjain nyugszik a Vak végzet, ám ezen kívül semmit sem úgy valósítottak meg az alkotók, ahogy a zsáner megkívánja, és mondom mindezt pozitív felhangként. Egy vak vietnámi veterán egy dühös kisfiúval az oldalán osztja az igazságot, hát kell ennél szürreálisabb ötlet?

vakvegzet.1

Nick Parker (Rutger Hauer) amerikai katonaként harcolt Vietnámban, ám egy akcióban elvesztette szeme világát, azonban a helyiek megtanították őt a többi négy érzékszervének használatára. Évekkel később tér csak vissza hazájába, ahol tervei szerint meglátogatja korábbi bajtársát, Devereaux-t (Terry O’Quinn), ám ahelyett, hogy egy ízletes sör mellett beszélgetnének a múlt dicső teteiről, Nicknek meg kell védenie Billyt (Brandon Call), mivel a családra támadó gengszterek megölték az anyját, vagyis a néhai Mrs. Devereaux-t. Nick és Billy az elején nem jönnek ki jól egymással, ám az együtt töltött napok, a vészhelyzetek és a szükség egységgé kovácsolja őket, így pontosan azzá válnak, amire a másiknak szüksége van.

vakvegzet.2

A Vak végzet igazi kedves emlék a kilencvenes évek klisébe fulladó filmjei közül, és bizony az alkotók kellő érzékkel nyúltak a műfaj zsánereihez, hogy azokat aztán kissé kifigurázva vigyék a filmvászonra. Rutger Hauer tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre, bár marcona arckifejezése az elején nem érdemel túl sok bizalmat, azonban a színész folyamatosan enyhít rajta, ahogy a kisráccal közelebb kerülnek egymáshoz. Rutger Hauernek elhittem, hogy valóban nem lát, ügyes mozdulatai révén viszont remekül megoldotta a verekedéseket.

vakvegzet.3

Brandon Call ifjúként sokkal ismertebb volt, mint most, a huszonegyedik században, hiszen szinte egyedül gyerekszereplője volt a Baywatch-nak (amit senki sem szeretett, történetileg értékelhetetlen, de persze mindenki nézte, én is). A kisrác kellően durcás és akadékos a történet elején, hogy aztán a jelleme kellő változáson menjen át, miközben végre talál egy olyan felnőtt figurát, melyben bízhat, és akire felnézhet.

A film legnagyobb ereje a mesterien megírt humoros szövegkönyv, mely szarkasztikus-ironikus stílussal kifiguráz minden sztereotípiát, és nem átall nevetni önmagán sem. Ám ez a jó kedély nem vette el az erejét a drámai jeleneteknek, sőt, még inkább megtámogatta azokat (hiszen Nick nem csak természetéből fakadóan nevettette Billyt, hanem hogy a fiú valahogy átlendüljön anyja halálán).

A Vak végzet igazi klasszikus kult film, amit nem elég egyszer látni, a szövege frenetikus, a karakterek szerethetőek, a szórakozás garantált!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.