Középhaladós listánkat Cathy egy remek nyitással kezdett, és én sem akarok nagyon lemaradni a felhozatalban, úgyhogy a rivaldafénybe hívom azt a sorozatot, ami méltán lett az egyik legnagyobb név és alkotóinak, Ichiro Okouchinak, Goro Taniguchinak, valamint a CLAMP-nak büszkesége. Hölgyek és hímek, következzék a Code Geass: Hangyaku no Lelouch avagy a történész dőljön a kardjába attól, amit itt lát!
A Code Geass világa egy olyan elképzelt történelemmel rendelkezik, ahol a Szent Brit Birodalom igazi szuperhatalom, és esze ágában sincs megállni a terjeszkedésnek, aminek egyik fontos eleme Japán elfoglalása, hiszen nemcsak technológia előny volt, hanem így a Császár, Charles megkaparintotta a legnagyobb Sakuradite (nagyon értékes ásvány) lelőhelyet is. A helyiek le lettek igázva, és mivel Japánt is elnevezték 11-es körzetnek, így a lakosságot is csak ezzel a számmal illetik. Pár évvel a leigázás után kapcsolódunk a történetbe, ahol egy fiatal Brit fiú, Lelouch Lamperouge majdnem életét veszti egy terrorista akcióban, ám feltűnik egy lány, neve szerint C.C – aki egy páratlan hatalommal ruházza fel. Az ún. Geass-t adja neki, amivel befolyásolhatja mások cselekedeteit (egy emberen csak egyszer működik), és Lelouch hamarosan a Brit Birodalom elleni harc élmezőnyébe találja magát, mint egy terrorista csoport Zero nevű vezetője – és még nagyon a sorozat elején járunk.
A CLAMP neve sokaknak ismerős lehet az olyan művek miatt, mint a Chobits, xxx Holic, vagy éppen a Cardcaptor Sakura. Bár itt a híres csapat csak a rajzért volt felelős, az sem megkerülhetetlen tény, hogy a munkásságuk nélkül sokkal másabb lenne a Code Geass – és ezt minden tekintetben értem. Az alkotónők hajlamosak arra, hogy az alapoknál azért többel is feltuningolják egyes karakterek személyiségi repertoárját, és nem tudom, mekkora beleszólásuk volt a karakteralkotásba, de az tény, hogy sok karakter fele annyira sem lenne érdekes, ha nem ők csinálták volna.
Erre jó példa egyből a főszereplő/anti-hős Lelouch, akit én egyszerre sajnáltam, szurkoltam neki, és lőttem volna fejbe, hiszen minden cselekedete – legyen az jó vagy eléggé negatív kimenetelű – szerinte a nagyobb jóért volt. Minden magas intelligenciája és közel szociopata tendenciája ellenére egy pillanatra sem tudjuk elfelejteni, hogy ő is emberből van: ugyanolyan esendő, olykor téves döntéseket hoz, és nem egy esetben az esze helyett a szívére hallgatott. Másik jómadarunk, Suzaku, ki az utolsó Japán miniszterelnök fia, – bár én személy szerint rühellem a gyereket – is egy hihetetlenül érdekes figura. Japán a gyerek, mégis Brit birodalom hűséges katonája lesz, és minden erejével azon van, hogy elkapja Zerot, akiről nem is sejti, hogy a legjobb barátja.
És aki azt hiszi, hogy csak ezen fiúk kaptak kettőnél több jó beszólást, na akkor ők még nem hallottak a pizza mániás, halhatatlan C.C- ről, a fél japán-fél brit Kallenről, vagy Lelouch nem kimondottan kis családjáról. Érdekes és remekül kidolgozott karakterek egész garmadája itt-ott viccesen ható nevekkel (Pl: Bismarck) – és akkor még csak a karakterekről esett eddig szó. Most jönnek a hatalmas Mechák (vagy itteni nevükön Knightmarek), amikkel minden frakció rendelkezik és válogatott egyedi arzenálokkal püfölik egymást és amortizálják le a környezetüket.
Szóval ez a sorozat minden olyat kínál, ami szemnek és szájnak ingere: nagy fegyverek, cuki lányok/pasik, világrengető konfliktusok, és persze az elkerülhetetlen vég, ahol a jó győz – vagy mégsem? Igen, főleg a második évad után értettem meg, hogy ebben a sorozatban bár van pár csak jó (Nunnally), de csak úgy teljesen gonoszt nem tudok akkor se mondani, ha fejbe vágnak. Igen, itt minden Code Geass fan egyből Charles nevét mondaná, hogy mégis minden rossz, ami csak törtténhetett ebben az animében, az miatta van – de itt jön be az a tény a képbe, hogy ő is (akárcsak kedves kis fiacskája), a vele történt szörnyűségek hatására vált olyanná, amit látunk. Hiszen a Szent Brit Birodalom sem annyira szent, mint ahogy azt a neve mutatja – és itt el is értünk a kardba dőlős részhez.
Törisként külön szeretem boncolgatni az olyan animéket, amiknek nem teljesen elferdítettek a megszokotthoz képest a történelmük, és itt is egy olyan halmaz van előttünk, ami több mint jó. A jelenlegi császár által finoman kimondott „az erősebb éli túl” alapú társadalom rajzolódik ki előttünk nemességgel, elnyomott polgársággal, és a teljesen semmibe vett leigázotakkal. Ez egy olyan társadalmi kép, ami egyszerre visszataszítóan bizarr, mégse érezzük idegennek.
Minden remek dolga ellenére sajnos a Code Geass sem tökéletes: van benne egy két logikai buktató (túl sok Geass), némelyik karakter a remek megalkotás ellenére sem szimpatikus, és a második évadban már kissé eltúlzott fanservice sem tett neki túl jót. És, lehet, hogy nekem tettek túl rosszat az AMV Rettenetek, de ott van például egy tényleg szívszorító jelenetsor az animében, erre nekem bejön, az Indul a Bakterház c. film ide tartozó része.
A Code Geass minden pici félresiklás ellenére méltó roppant hírnevére, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az eposzi harcokat idegösszeomlásokkal és extravagáns ruhákkal karöltve.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback