Ahogy ígértem, folytatom a rajzfilmes sort a következő nagy cég, a Dreamworks alkotásaival. Az Egyiptom Hercege nem az első filmjük, ám valahogy jobb bevezetőnek gondoltam, mint a Z, a Hangyát, így most lássuk is, hogyan kalauzol el bennünket az Álomgyár az ókori Egyiptom, és az Ószövetség egyik legismertebb történetébe.
A cselekményt azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, de azért ismételjük át: Mózest pont akkor ékezett a világra, amikor a Fáraó attól tartva, hogy még jobban elszaporodnak a zsidók, elrendelte az újszülött csecsemők megölését. Azonban Mózes édesanyjának sikerül megmenteni kisfiát, és egy kosárban a Nílus vizére helyezni, hogy egy szebb világban érjen partot, egy olyan családnál, ahol felnőhet. Jobb helyre nem is sodorhatta volna a víz, mivel a kosárba rejtett csecsemő a Fáraó feleségének lugasában köt ki, ahol a királyné megsajnálva az árva babát befogadja és onnantól foga sajátjaként neveli a trónörökös, Ramszesz mellett. Jó pár év eltelik mikor is a két herceg már nagyra nőtt, ám a csínytevésekből korántsem nőttek ki. Folyamatosan bajba keverik magukat, ám a végén mindig Ramszesz kapja a szidást, mivel ő a trónörökös, neki kell példát mutatni. Ramszesz azonban kezébe veszi az irányítást, félre teszi hóbortos énjét, és neki lát egy új templom építésének, hogy apja kedvében járjon. Az építkezésen azonban Mózes nem tudja sokáig nézni, ahogy a zsidó rabszolgákat ütlegelik, így véletlenül ugyan, de lelök az állványzatról egy Egyiptomi katonát, így menekülnie kell és el is hagyja Egyiptomot, hátra hagyva az addigi életét.
Én nem vagyok egy nagy hívő. — meg lehet kövezni érte. Nem igazán fogtak meg soha a bibliai történetek, mert egyszerűen nem tartottam többre őket egyszerű mesénél, de talán még annak is túl durva némelyik. Mózes történetével is ez a helyzet. Csecsemő gyilkosságok, a tíz csapás, stb. szóval nem, nem vagyok oda meg vissza ezért az egész Istenes, megváltós dologért. De akkor miért tartom kihagyhatatlannak ezt a rajzfilmet? Miért mondom mégis azt rá, hogy kötelező, örök érvényű? Miért nézem meg mindig, ha leadják a Tv-ben? Mert nem erőltet ránk semmit. Nem dolgozik görcsösen azon, hogy telenyomja az agyunkat azzal a maszlaggal, ami egyes helyeken megy. (aki érti, az érti) Finom adagolással elmond lényegében egy tanmesét, bemutat egy népet, amely már évtizedek óta rabszolga sorban szenved, de az töretlenül hisz egy felsőbb hatalomban, mely egy napon felszabadítja őket a nyomorból. A legjobb az egészben, hogy a másik oldalt is látjuk, vagyis, hogy az Egyiptomiak miért működnek úgy ahogy, miért viselkednek ennyire kegyetlenül a zsidókkal. Nem azt mondom, hogy ezzel elfogadhatóbb lesz a zsarnokságuk, de talán érthetőbb, főleg, ha Mózes szemével nézzük a dolgokat, aki egykor maga is Egyiptomi volt, sőt herceg. Ettől függetlenül nincs mentség se a gyerek gyilkosságokra, se a bánásmódra.
A szereplők szinte mindegyike maradandó, megragadó. A két főszereplő Mózes és Ramszesz egyenként is érdekesek. Mózes ugye az, aki eleinte próbál ragaszkodni az egyiptomi életéből átvett szokásaihoz, ő is nagyra tartja magát az elején. Például mikor Miriam, a nővére elmondja neki, honnak is származik, ellöki, mondván, hogy mer egy zsidó Egyiptom hercegéhez nyúlni, ám később minden ilyen felsőbbrendűsége lepereg, mikor is látja népe szenvedését, és alázat költözik a szívébe akkor is, mikor bebizonyosodik, hogy ő a zsidók felszabadítója. Nem szál el magától, nem viselkedik nagyképűen, csak szeretné őket egy békés országba vezetni, ahol nem élnek nyomorban.
Ramszesz akár egymagában is megszemélyesíthetné egész Egyiptomot. Makacs, konok, nagyképű, azt hiszi ő a Nap Isten fia, állandóan azt emlegeti, hogy ő a felkelő és lenyugvó Nap, vagyis bármit megtehet. Ellentmondást nem tűrően ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidók Egyiptomban maradjanak, mert nehogy már az ő uralma alatt vonuljanak el, hiszen akkor megkérdőjeleződik a minden hatósága. Ám ennek árva van, amit Ramszesz a saját bőrén tanul meg, ugyanis emiatt a saját elsőszülött fiát is el kell veszítse, ugye a tíz csapás következtében. Ekkor fordulhat meg a fejünkben, hogy ez az Isten, aki amúgy elvileg kegyes, meg megbocsájtó, nem ugyanolyan gyilkos, mint a fáraó a mese elején, aki a szidó csecsemőket ölte meg? Meg a tíz csapás alatt küldött pestis, békák meg mindene egyéb kínzásnak minősülő finomság az mi? Büntetés persze, de innentől kezdve nekem ugyanolyan kegyetlen, mint a Fáraó, aki újszülötteket végeztetett ki. Nem megyek bele, de nekem a vallási rész itt megbukott. Hogyan képesek egy olyan Istenben bízni, aki gyerekeket mészárol le? Szóval itt igenis Ramszeszt sajnáltam, és bár Mózes csak közvetítő, joggal haragszik rá a Fáraó, és mivel így sikerül megtörni a lelkét el is engedi őket.
A mellékszereplők, Mózes felesége Cipora, vagy a testvérei is a helyükön vannak, némi humorral szolgálhat talán a két Egyiptomi bájital keverő, de nevetésnek ugye nem sok helye van egy ilyen léptékű alkotásban.
A történtet tehát a helyén van, hűen követi a bibliát minden ikonikus jelenetével — a vörös tenger szétválasztása, égő csipkebokor—, és ahogy az elején is említettem a mese úgy adagolja be ezt az amúgy gyomorforgatóan véres történetet, hogy végül pozitív és tanulságos dolgokat tudunk leszűrni belőle. Ott van, hogy ugye minden ember ember, nem pedig tárgy, így a rabszolgaság alapjaiban egy borzasztó dolog. De ott van az, ami megszépíti a vallási vonatkozást, az pedig a remény és a hit tanítása, hogy bármilyen körülmény is adódik az életünkben, ha erős hittel rendelkezünk, az átvezet bennünket a sötétségen. Voltaképp ezért szeretem ezt a filmet, mert bár egy számomra teljesen unszimpatikus írásból, egy lelket és szívet melengető művet sikerült kihozni, melyre, ha rágondolok, akkor először nem a sok gyilkolás jut eszembe, hanem a remény, a hit, a bizalom, a szeretet és csak utána szörnyűségek, amiről esküszöm, regényeket tudnék írni.
És hogy mitől lesz végképp fenomenális? Emberek, ha hallottatok már szép zenét. A dalok, és maga az összes felcsendülő dallam. A libabőr garantált, nem tudsz mellette elmenni, belemászik a füledbe és onnantól kész, felejthetetlen. Annyira emelkedett lesz tőle a hangulat, annyira átjár tőle az a szellemiség, ami jóvátehetné, ezt az amúgy rohadó dolgot. A fénnyel átitatott zene, főleg az anya éneke, vagy a tíz csapás alatt szóló dal, a kedvencem pedig az Mert Ő Küld Száz Csodát c. dal és igen, inkább magyarul. Tökéletesen el lett találva az összes magyar hang, Selmeczi Roland frenetikus Mózes hangjaként, de az énekhangok is kitűnőek. Angolul is hordozzák azt az erőt, de azt hiszem, ez az anyanyelvünkön jobban üt.
Összegezve: A Dreamworks nem kicsi fába vágta bele a fejszéjét, de végül tarolt, mind rajzolás, mind dalok mind történet terén. Én mindenkinek ajánlom. Hívő nem hívő, kicsi nagy, teljesen mindegy, látni kell minimum egyszer! Ha másért nem a dalok miatt, de az üzenete sem utolsó, és jó arra is, hogy megpróbáljuk meglátni, a mézes mázos felszín alatt üszkösödő dolgokat, de ez már mindenkinek az egyéni dolga.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback