A mai nappal én kezdem a közép haladó sort, nem is kisebb névvel, mint a népszerű, ám mára kissé feledésbe merülő Guilty Crownal.
Történetünk főhőse Ouma Shu, egy 17 éves gimnazista fiú, aki nem igazán tud beilleszkedni társai közé, visszahúzódó, és csöndes jellem. Személyiségéből adódik, hogy van egy rejtekhelye, ahol szeret elidőzni békés magányában. Erre a helyre megy el azon a napon is, amikor ott találja a sérült Yuzuriha Inorit, aki egy félresikerült akció miatt kénytelen elbújni Shu búvóhelyén. A lány a Sírásók nevű terrorista közösség tagja, akinek egy úgynevezett Void Genom nevű biológiai fegyvert kellett volna eljuttatnia a szervezetéhez, ám lecsaptak rá, így Shu ara kényszerül, hogy segítsen a lánynak. A szert el is juttatja a Sírásókhoz, amiről kiderül, hogy egy olyan fegyver, mely képessé teszi a használóját arra, hogy kiemelje mások Voidját, egy, a lelkének tárgyban való megnyilvánulását. A történet alatt a legkülönfélébb fegyverekkel, tárgyallak találkozhatunk, ám a legfeltűnőbb mégis Inori kardszerű Voidja, amivel Shu harcol később. Shu csatlakozik a csoporthoz, mely az országukban fennálló elnyomó rendszer ellen küzd, valamint, hogy az elnyomó szerveket idehívó Apokalipszis vírust megállítsák.
Tudom, elsőre bonyolultnak hangzik, de a történet megéri a pénzét. Kapunk egy kissé apokaliptikus országot, ahol elterjedt egy vírus, ami kristályosítja, az emberi testet végül szétbontja azt. Kapunk egy zsarnok rendszert, amely először segíteni jött az országba, de kipucolni onnan már nem tudták. Így végül eljutunk Shuékhoz, akik megelégelték a felettük zsarnokoskodó hatalmat. Emlékszem, amikor elkezdtem nézni a sorozatot, és valójában, ami először megfogott a történet mellett az a rajzolás volt. Emlékeim szerint ez volt az első olyan anime, amit ilyen gyönyörűen láttam megrajzolni, talán mert parádésan szépek a fényjátékok, a karkaterdizájntól leesik az állunk, és úgy egybevéve gyönyörű az egész. Na, de visszatérve a történethez talán kicsit gyorsan csap bele a közepébe, aztán leül egy picit, elidőzik az iskolában, majd kivonul a harctérre. Közben a háttérben mozognak a szálak. Igazán jól megírt, több szálon mozgó, szövevényes alkotás.
A karakterek is nagyon jóra sikerültek, és maradandóak. Személyes kedvencem Gai, a sírásók vezetője. Általa mutatkozik meg, hogy egy adott helyzet mennyire ki tud fordítani egy alapjaiban jó embert, hogy egy rendszer elnyomása mennyire meg tudja rontani az ember lelkét. Gai jó vezető, kiváló stratéga, és az előtörténete is nagyon tetszetős, szívszorító.
Shu én Inori is kedvelhetőek, bár Inoriról nem tudtam az elején eldönteni, hogy most egy gyenge, vagy inkább belevaló harcos lányka, mert valahogy úgy tűnt, hogy ő is olyan lesz, mint a többi sorozatban, hogy mindig meg kell menteni, persze a végére egyértelművé válik az ő létjogosultsága is. Shu tipikus főszereplő. Sok minden megtörténik vele, de a végén megússza, mint minden jó Shounen animében. Fontos a sorozat szempontjából, de talán számomra ő az aki leginkább átlapozható A mellékszereplők terén is jó a helyzet. A sírásók csapata jól felépített szervezet, kiváló harcosokkal, mondjuk, ami egyedül felbosszant, hogy miért kell szinte mindenkit az iskolába rakni. Valahogy ezt sose tudják kihagyni, hogy ha egy történetben van iskolás, — pláne, ha az főszereplő —, akkor valahogy egyszer csak a többiből is az lesz, nem tudom ez az alkotók heppje.
Összefoglalva: A Guilty Crown gyönyörű grafikájú, remek történetű alkotás, csodálatos zenékkel, dalokkal. Nem véletlenül került a Bios c. betétdal a top 5 anime zenék közé. Ajánlani tudom mindenkinek aki fogékony egy kis meganimált zsarnokságra, sok harccal, drámával, némi viccel, ármánykodással, és persze szívszorító végjátékkal körítve.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback