Ugyan a Fear the Walking Dead elő epizódjával elégedett voltam, azért kicsit tartottam attól, hogy mit hoz a második – félelmem azonban alaptalannak bizonyult, mert egy iszonyú erős részt hoztak össze a hétre, tele drámai pillanatokkal, fordulatokkal és a kezdődő kitörés képsoraival. Na, így kell spin-offot csinálni!
Madison és Travis végre szembesültek a ténnyel, hogy mitől is rettegett annyira Nick, hogy inkább nekirohant egy kocsinak, és pont a fiú tapasztalata mentette meg az életüket. Travis pedig tette az első jó dolgot, amit ilyenkor kell: összecsomagolja nem is oly kis családját, és már mennek is a sivatagba, távol mindenkitől. Vagyis tenné ezt, ha Alicia nem éppen barátját, Mattet keresné, vagy volt felesége és fia nem a város túl felén lennének.
Travis elindul Lizáért és Chrisért, ám a srác egy tüntetés kellős közepében ragadt. Eközben Madison visszamegy az iskolába, hogy gyógyszert szerezzen fiának, akinek felügyeletét Aliciára bízza. Csakhogy a kór már bőven kezdi szedni áldozatait, és sem a rendőrség, sem a lakosság, de még Madison sincsen felkészülve arra, ami ezután jön.
Ha lehet ilyet mondani, akkor a pilothoz képest még erősebb a drámai vonal, hiszen itt azért már sejteni lehet, hogy aki betegnek látszik, azon már nem lehet segíteni, így egy elég szomorú elváláson kell túljutnia a szereplőknek. Ugyanakkor a gyilkossággal (mármint, ha megölsz egy zombit, akkor az most minek is minősül?), is szembe kell nézni, hiszen az élőhalottak létezése annyira szürreális és hihetetlen, pláne ha még látszik a valói személy, hogy szinte feldolgozhatatlan, de a túlélési ösztön itt is közbeszól. Madison első sokkján túl azonban teszi, amit kell, és az epizód végére meg is tanulja a leckét.
A tüntetésen látottak a kaotikus egyveleggel és a hangzavarral váltak igazán kézzelfoghatóvá, hogy aztán a semmiből előkerülő járkáló teljesen magára vonja a figyelmünket. Azonban pont ez a káosz okozza, hogy alig vehette észre valaki az eseményeket – a sorozat készítői nagyon okosan aknázzák ki az olyan általános emberi reakciókat, mint a félelem, a csordaszellem, vagy a rombolás utáni vágy. Ezekkel szemben pedig ott a család védelme, az aggodalom és a szeretet, amit Travis érez volt felesége és fia iránt. Remek párhuzam ez, ami remélem kap még kifejtést.
Madison furcsa tanítványa, az összeesküvéseket figyelemmel kísérő Tobias remekül kiokítja a nőt a szabályokról, és amolyan túlélési egyszer egyet vázol fel a számára (nem lehet mindenkinek Columbusa a Zombielandből). Az alkotók szépen kihasználják a hangok erejét, így sokszor nem is kell látnunk a járkálókat, elég csak hallani, hogy csippant egyet a fémdetektor – talán ezt a technikát itt jobban alkalmazzák, mint a Walking Deadben.
Aki bírja a Walking Deadet, de nem a zombikért, hanem a drámai szálért, az bizony igazán élvezi majd a Fear the Walking Deadet, a többiek pedig élvezzék a Z Nation darabolásait – mert annak is megvan a maga helye.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!