Elérkeztük az utolsó Pixaros állomásunkhoz, mely visszatér egy régi klasszikushoz, azonban nem annak folytatása, hanem annak előzménye. Lássuk, hogy Sulley és Mike hogyan is lettek pajtások, és a rém szakma legjobbjai, a Szörny Egyetemen.
Mike Wazowski legnagyobb álma, hogy rémisztő szakember lehessen a Szörny Rt.- nél, miután kis iskolásként látogatást tehetett a gyárban. Pár év elteltével meg is érkezik az egyetemre, ahol csak a legjobbak végezhetnek. Fel is veszik a Rémisztő szakra és megkezdődhet, az út melynek a végén valóra válik életre szóló álma. Mike nagyon komolyan veszi a tanulást, már az első tanítási nap után a könyvekbe bújik, hogy a félévi vizsgákon nehogy elhasaljon, mert, aki azon megbukik, az nem folytathatja a tanulmányait. Azonban Sulley, aki szintén felvételt nyert az egyetemre, inkább a bulikat és a szórakozás veszi elsődlegesnek, ugyanis biztos abban, hogy testi adottságiból adódóan, a vizsga már most a zsebében van. De a méretes test és hegyes fogak nem minden, sok múlik a technikán és erre Mike a bizonyíték, aki beelőzi Sulleyt a tanulásban, ám a vizsgán már nem tudja bebizonyítani hihetetlenre nőtt tudását, ugyanis a rivalizálásból az lesz, hogy Csúszómász dékán legendás relikviáját összetörik, mire a Dékán asszony eltanácsolja őket a szakról. Mike azonban nem hajlandó beletörődni a sorsába, és minden áron bizonyítani akarja, hogy ő a legjobb rémisztő, így részt vesz újdonsült csapatával az Ocsmánykákkal a Szörny Bajnokságon. Csúszómásszal pedig fogadást köt, hogy ha nyer, visszaveszik a szakra, ha pedig veszít, el kell hagynia az egyetemet. A csapatába meglepő mód Sulley is csatlakozik, hogy több esélyük legyen a győzelemre, ám a helyzet még így is válságos, mivel csapatmunka terén igencsak hadi lábon állnak, itt viszont közösen kell elérniük a sikert, minden viszályt és rivalizálást félre téve.
Érdekes húzás a Pixartól, hogy megmerték kockáztatni, hogy nem egy folytatást készítenek, hanem inkább visszanyúlnak az előzményekhez — érdekes, de bevált. Igen, érdekelhet bennünket, hogy mi történik az első film után a gyárral, a várossal, vagy Booval, de talán nem hordozott az a történet annyi potenciált magában, mint az, hogy lássuk kedvenc szörny duónk megismerkedését, és hogy hogyan váltak legjobb barátokká.
A történet tehát tovább viszi azt a stílust, ami az első részt jellemezte, sőt ki is tágítja picit a világot, amiben a szörnyek élnek, mivel láthatjuk, hogy iskolába járnak, voltaképp ugyanúgy élnek, mint mi emberek, csak a sikolyenergiától függ az életük.
Mike valóban kiváló szakember, lelkesen tanul, és tehetsége van ahhoz, hogy a rémisztők a lehető legtöbb energia mennyiséget érjék el egy rémisztés alatt. Természeten maga Mike is híres rémisztő szeretett volna lenni, azonban az élet rámutatott arra, hogy neki más az útja, másban tehetséges, mint amit eleinte gondolt, de ezt ugyebár nem mindig könnyű feldolgozni. Képzeljük el, hogy van egy álmunk, kidolgozzuk érte a belünket és a sorstól azt kapjuk válaszul, hogy másban vagyunk tehetségesek, ezért az álmunk voltaképp nem teljesülhet, csak egy része. Mike türelme, és a jó dolgok értékeléséhez való hozzáállása itt mutatkozik meg leginkább. Örül annak, hogy Sulley végül a barátja lett, hogy munkát kaptak, egyáltalán annak, hogy felvették az egyetemre. Mikeon keresztül tehát megtanulhatjuk értékelni a kis dolgokat is, és erőt meríthetnek azok, akiknek nem pontosan az az álom vált valóra, amit megálmodtak.
Sulley egy teljesen más oldal, de mégis hasonlít Mikehoz. Sulley egy neves rémisztő család sarja, és a nevéhez mérten el is várják tőle, hogy teljesítsen, ám ő pont emiatt nem igazán törődik a munkával, mivel nagyképűen azt hiszi, hogy egy üvöltéssel bárkit meg tud rémiszteni. Ennek az elgondolásnak a hátulütője főleg akkor látszik meg, amikor együtt kell dolgoznia Mikeal. Mike irányítja, koreografálja a valaha volt legnagyobb rémisztést, de Sulley a közvetítője. Csapatként képesek bármire, láthatjuk ezt ebben a filmben, és az előzőben is. Amolyan Yin Yangként működnek együtt és igazán jól. Sulley voltaképp nem egy rossz szívű szörny, ezt később ugyebár bőven be is bizonyítja, csupán mondhatni a kamaszkori őrület miatt eleinte nem látja, hogy ki az, aki mellett naggyá lehet. Sokszor történik ez velünk is emberekkel, hogy nem látjuk azt, aki igazán fontos lehet a számunkra. Más után kajtatunk, olyan után, akitől többet remélünk, miközben ott van az orrunk előtt az, aki igazán megbecsül bennünket. Hála ég Sullely nem követi el ezt a hibát, és Mikeban megtalálja azt a segítő barátot, akivel olyan sok sikert ér el a jövőben.
Az egyetemi légkör kifogástalan, valóban amerikai kampuszra emlékeztető összkép fogad bennünket. Kollégiummal, klubbokkal, nagymenők és lúzerek rivalizálással, kiközösítéssel és a beilleszkedés problémáival.
Találkozhatunk régi jó ismerősünkkel Randallal is, és végre megértjük, hogy miért is utálja annyira Sulleyékat, hiszen alaposan vágták alatta a fát, mivel Randall volt kedves a rossz oldalra állni, de ez már az ő hibája, ettől függetlenül még mindig alattomos legbelül és számító, de persze az elején kedvesen beszél Mikeal, barátja szeretne lenni, de valódi jellemét megmutatva olyanok mellé áll, akiknél a több hasznot sejti. Tipikus, gusztustalan emberi jellemforma, csodásan ábrázolva egy gyíkszerű szörny testében.
Akit kedveltem is meg nem is, az Csúszómász Dékán Asszony, aki a régi osztályfőnökömre emlékeztetett. Hihetetlenül kimért, úgy végez ki egy tekintetével, hogy észre sem veszed, és vasököllel irányít, miközben tiszteletreméltó is, mivel igazán sokat tett le az asztalra. Na, ha ő jönne be a szobámba biztos, hogy azonnal váltanék jegyet a Marsra. Nem elég, hogy sárkányszárnyai vannak, ráadásul százlábú is szóval a rettegés adott. Tipikusan az a tanár, illetve vezető, akiktől lefagynak a képek a falról, és a diákok legszívesebben a padba olvadnának, hogy nehogy megtalálja őket. Amiért kedveltem, az, ahogy a végén beszélt a két főhősünkkel. Elismerően, tehát nem olyan egyetemi tanár, aki csak azért is rosszat mondd, mert nehogy már egy kedves, elismerő szava legyen. Ő olyan volt, aki megszid ha kell, de elismeri a teljesítményedet is.
Összegezve: örülök neki, hogy a pixar egy ilyen folytatás mellett döntött, mert így meg tudtunk maradni a régi főszereplő párosnál, de az új karakterekre sincs panasz.
Ezzel a végére értünk a Pixar műveknek, mivel a következő az Agymanók lenne, de arról már regéltem eleget. Legközelebb a Dreamworks műveivel folytatom a sort, kövessetek továbbra is!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
