Így, húsz évvel később kissé vicces újra megnézni a hackerkedés legvagányabb és legszínesebb alkotását, az Adatrablókat, hiszen azóta sokat fejlődött az iparág, de a két évtizednyi innováció sem tudta elvenni a film igazi varázsát, a hackerek furcsaságát, vagy a hétköznapi ember nemtetszését, így a huszonegyedik században is bőven akad mondanivaló a fluoreszkáló görkorik alatt.
Dade (Jonny Lee Miller) átlagos középiskolás srác, aki morog, mert anyjával frissen költöztek New Yorkba, és még számítógépeznie sem szabad. Zero Cool ellenben egy igazi technikai zseni, aki már tizenévesen több ezer rendszerbe tört be, ám az egyik ilyen alkalommal elkapta az FBI, és azóta Dade-ként tengeti életét. Vagyis tengetné, ha új álnéven nem járna mégiscsak össze a kibertérben a legnagyobb hackerekkel. Rajongása tárgya Acid Burn, aki jelenleg a legnagyobb csillag a hackerek között. Dade rájön, Acid valódi kilétére, majd betörvén az iskola számítógépes rendszerébe eléri, hogy közös óráik legyenek. Kate Libby (Angelina Jolie) végül megmutatja Dade-nek New York igazi arcát, és bemutatja a helyi nagyágyúknak, Freak Fantomnak (Renoly Santiago) és Gyilkos Zabpehelynek (Matthew Lillard). Dade és Libby rivalizálása végül odáig fajul, hogy igazi hacker versenyt hirdetnek egymás között, melynek tétje egy randi, á egy véletlen folytán rájönnek, hogy egy nagyvállalat éppen a hackereket akarja felhasználni tervéhez, mely katasztrófát okozhat. A négyes pedig latba veti minden tudását és erejét, hogy ezt megakadályozza.
A film elején kissé nehéz megszokni, hogy a kilencvenes években igazi huligánoknak látták a hackereke, ám ahogyan halad előre a történet, kiderül, hogy az alkotók ezzel csak egy szokatlan párhuzamot akartak megmutatni. A színes göncökben rohangáló hackereknek van helyén a szívük és az eszük, miközben az öltönyös és előkelő vállalati emberek kapzsik és hataloméhesek. Ez a párhuzam élteti az egész sztorit, és ebben is rejlik a film morális tartalma: ne ítélj a külső alapján!
A színészek kellően frissek és felszabadultak a szerephez – különösen kedvencem, Matthew Lillard mutat be egy egészen elképesztő karaktert, akinek humora páratlan és szemtelen, ám mögötte egy intelligens és tettre kész jellem lakik. Piros pont jár a film alkotóinak, hiszen mertek viccet csinálni az általános előítéletből, hogy a nők nem értenek a számítógépekhez, és bedobtak egy olyan figurát, mint Libby, aki úgy veri kenterbe a fiúkat, hogy közben megtartja nőies egyéniségét – mert nem kell ahhoz szoknya, vagy rózsaszín ruha, hogy valaki kifejezze női mivoltát.
A film zenei egyvelege megér egy külön misét, mivel nemcsak a korszak legjobbjai vegyítették egybe, hanem a megfelelő jelentben is bukkantak fel. Ugyanez mondható el a szokatlan vágásra, és az általában elmondott bepörgetésre is, ami itt egyszerűen elképesztően jól sikerült, emelve ezzel a film amúgy is színes és szürreális mivoltát.
Az Adatrablók ma már igazi klasszikusnak számít, és bár a technika azóta jócskán elhúzott, a morális értékek a mai napig megszívlelendők!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
