A múltkori kritikám végén azt fejtegettem, hogy vajon mi lesz az ötödik évaddal: tényleg vége tíz epizód után, vagy lesz még később egy második blokk is, valamint, ha nem lesz több rész, akkor hogyan zárul a Faith címre hallgató felvonás. Hát, gyerekek, a kétségbeejtő cliffhanger sikeresen összejött, a hozzá vezető út pedig ugyan göröngyös volt, ám gyönyörűen lett felépítve.
Mike (Patrick J. Adams) komoly lelki válságba kerül a nemrégiben történtek miatt – a srác főleg Rachellel (Meghan Markle) való kapcsolata miatt aggódik, és úgy dönt, olyasvalakitől kér segítséget, aki élete eddigi leginkább megpróbáltató szakaszán már átsegítette. Mike Sam Walker atyához (Scott Michael Campbell), egykori iskolája lelkészéhez megy vissza, aki a nosztalgiázás mellett észhez téríti a fiatal ügyvédet azzal, hogy szembesíti őt a kemény a valósággal. Eközben nagyon úgy tűnik, hogy Jessica (Gina Torres) ideje, mint főnök lejár, és a háttérben ólálkodó Daniel Hardman (David Costabile) már-már borítékolhatónak tekinti saját sikerét – az, hogy ez végül össze is jön-e neki, épp a cég nagyágyúján, Harvey Specteren (Gabriel Macht) múlik.
Kezdjük a történet kevésbé kiakasztó részével: ebben a feltételezett fináléban egyértelműen Mike és Harvey volt a főszereplő, és megjegyzem, teljesen megérdemelten állhattak ők a legtöbbet a rivaldafényben, hiszen mindketten életük legnehezebb döntését hozták meg. Rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogy amikor tényleg úgy látszik, teljesen feje tetejére áll a világ, melyikőjük hogyan reagál. Mike-ról eddig is tudtuk, hogy meglehetősen érzékeny alkat, de most a szokásosnál is jobban kiakadt, ami teljesen érthető. Harvey, aki azért sokszor elég hamar elveszíti a türelmét, nem azt mondom, hogy a lehető legnagyobb higgadtsággal, de korábban soha nem látott sztoicizmussal kezelte a kialakult helyzetet.
Az epizód utolsó két percéről legszívesebben nem is beszélnék, mert nem fair az, amit a nézőkkel művel, de mégis ki kell rá térnem. A záró jelenetben tipikusan a „tépjük ki a rajongók szívét, jól tapossuk meg, dobjuk oda a hiénáknak, majd miután azok jól megrágcsálták, adjuk vissza nekik”-lépés elevenedik meg, ami a sztori szempontjából egy zseniális húzás, csak győzzük zsepivel vagy ököllel. Most komolyan, több, mint negyven perc kőkemény érzelmi hullámvasutazás után úgy tűnik, hogy kezdenek csillapodni a kedélyek, és jön a tőr a szívbe. Igen, már a széria kezdete óta számítottunk arra, hogy be fog következni az, ami a Faithben megtörtént, de ezt tényleg most kellett? Úgy érzem, fog ez a vég még álmatlan éjszakákat okozni.
Mivel semmi bizonyítékot nem találtam arra, hogy lenne folytatás, így azt mondom, hogy ez volt a Briliáns elmék ötödik szezonja, ami egy fantasztikus csavarokkal és könnyfakasztó szcénákkal teli résszel zárult. Az már biztos, hogy lesz hatodik évad is, ám nagy valószínűséggel csak jövőre.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
