A következő Pixar film egy igen érdekes alkotás, ugyanis a stúdió először rukkol elő hercegnős mesével, de lássuk hogyan is sikerült ez első próbálkozás.
Merida birodalmának elsőszülött királykisasszonyaként éli azt az életet, amit édesanyja, és amit az élet kijelölt neki, ám ő a szöges ellentétét szeretné tenni mindannak, amit elvárnak tőle. Messze áll tőle az a kifinomultság, báj és hercegnői kimértség, amire édesanyja tanítja. Ő inkább amolyan szabadlelkű, épp lázadó kamasz lány, aki azonnal szívrohamot kap, amint meghallja azt a szót, hogy házasság. Mert, hogy erre készülnek a szülei, hogy a három nagy klán örökösei közül a győztes harcos megkapja a fiatal lány kezét, ám Merida kiáll magáért, ami persze hatalmas ellentéteket szül az édesanyja és közte. Merida próbálja jobb belátásra bírni anyját, ám az hajthatatlan, így a lány kénytelen varázslathoz fordulni, hogy változtasson a viszonyukon, de a mágia nagyon rosszul sül el, és csak Merida bátorsága mentheti meg a helyzetet.
Na, ezzel a Pixar filmmel kapcsolatban nagyon sok ellenmondásos érzés kering bennem. Egyrészt azt tudom mondani, hogy na, végre egy tökös, belevaló lány, aki nem hódol be, és harciasan kiáll magárét. Vagányan veszi az akadályokat, miközben sajt hülyeségei, és elrontott döntései kavarják még nagyobb slamasztikába. Másfelől azt érzem, hogy ezt már annyiszor láttuk, vagy hallottuk, vagy olvastuk, hogy már a könyökömön jön ki. A medvés szál meg szinte egy az egyben Mackótestvér. Nem lehetett volna, farkas, vagy akármi más? Mér pont medve? Ettől eltekintve tetszik, mert a karakterek azért tudtak újat hozni számomra, bár nem erőltették meg magukat a készítők, ennek ellenére jött az az arany szobor, csak nem értem mire. Mert a Merida, a Bátor se nem egyedi, se nem kiemelkedő, olyan langyos. Érezni rajta, hogy ebből valami jobb is kisülhetett volna, csak a végére elfogyott a spiritusz, vagy a pénz.
Szóval a karakterek nem rosszak. A királynő kelthet bennünk a legtöbb ellenszenvet, aki eleinte olyan anyát alakít, hogy egy kanál vízben is képes lennék megfojtani, mert uralkodónak jó, de anyának pocsék, és ahhoz, hogy megértse a lányát, majdhogynem egy komplett katasztrófa kell. Leendő anyukáknak mondjuk, jó tanulság lehet, hogy na, ezt ne csináld a lányoddal!
Merida tipikus lázadó, kalandvágyó, öntörvényű lányka, és ez teljesen megérthetjük, mert csak nyomja nyomja az a sok teher, és a leánykérésben csúcsosodik ki a dolog. Szóval teljesen átérezhető az ő drámája, ám a felszínen érzünk némi túlzást, főleg amikor a saját apja parodizálja ki az amúgy mély érzéseit, az igencsak furcsa.
![Ígéretes képekkel és egy TV Spottal jelentkezik Merida, a bátor 04[3]](https://i0.wp.com/www.watchaholics.hu/wp-content/uploads/2015/08/Ígéretes-képekkel-és-egy-TV-Spottal-jelentkezik-Merida-a-bátor-043.jpg?ssl=1)
Az apja és az öccsei szolgáltatják a humort és a cuki faktort, más egyebet nem sokat, de azt végül is jól. Az öccsei például nem is beszélnek, csak úgy vannak, és amellett, hogy cukik, a csínytevéseikkel nagyon sok humoros jelenetet köszönhetünk nekik.
Akit kiemelnék az a banya, aki Merida legnagyobb problémáját okozza. Láttunk már jó néhány furmányos öregasszonyt varázserővel, de azért ő messzemenőleg stílusos. Maga a hely ahol él, amit varázserejét leplezendőleg csinál, ahogy beszél egyszerre komikus és ijesztően bizarr. Én például nem igen bíznék meg egy ilyen vénasszonyban, aki olyan, mint a teleshoposok, hogy megfizeted az árát, de amikor reklamálnál, lelépnek.
Az üzenettel sincsen bajom, de mint említettem láttunk már ilyet, már ami a családos szálat illeti. Egy anya és lánya jobban meg tudják érteni egymást, a közös kaland által és ez teljesen rendben van. A másik üzenet viszont nagyon érdekes, mert a Merida a Bátor előtt, ha jól emlékszem nem igen volt olyan hercegnős mese, ahol a lány végül nem jött össze senkivel. Mert itt most pontosan erről van szó, hogy Merida rá se bagózik a három, amúgy csődtömeg fiúra — ha nagyon választani kéne, akkor maximum a kékkel kimázolt, loboncos lenne a nyerő — szóval a történet hangsúlya kicsit sem a romantikán van, az körülbelül nincs is benne, sőt egyenesen arcon nyilazza azt, sokkal inkább a családi kötelékre, és az anyai szeretet normális kifejezésére teszi a hangsúlyt.
Összefoglalva a Merida a Bátor olyan oké kategória. Nem estem hátra tőle, és nem is csalódtam, mivel meg kell hagyni, hogy a rajozás, a hangulat, és a zene mind nagyon behúznak a világba, amit ad. A Karakterekkel sincs bajom, a helyükön vannak, a varázslat is passzol, bár azt a medvés legendát gyúrtam volna még egy kicsit, mert az eléggé félkész lett. Az arany szobrot viszont indokolatlannak tatom, még akkor is, hogyha Disney félig, túl sok lesz már abból az egyeduralomból.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
