Először a Hikaru no Go-nál jött fel ennek az annyira nem újító, de mégis érdekes és vicces mangának a neve, aminek rajzosa ugyanúgy Obata Takeshi, az író meg Tsuneo Takeo. De csapjunk is egyből az árnylények közé, következzék Ral, a Mellfogdosó és társainak kalandjai.
Egy alternatív, középkori világba kalauzol minket a manga, ahol az emberek világa mellett létezik egy árnyvilág (Noir), ahol a kagek élnek. Ám a királynőjük, Bira (vagy Opsquria), a szépség után koslatva átjött az emberi világba, magával rántva ezzel az összes kagét. Sokan királynőjüket követik és, hogy életbe maradjanak/erősebbé váljanak, embereket szállnak meg és/vagy fogyasztanak el. A történet szempontjából fontos Sphaein szigetének központi királysága, ahonnan a főhős, Ral származik. E fiú, ki egyedi kapcsolatot épített ki kagejával, Graddal a Kék Sárkánnyal, útnak indul nevelőjével Mio-val és a szintén kaget birtokló Aia-val, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljanak Birával.
Történet szempontjából vannak érdekes részletek (kagek, a világuk, a lények különféle típusai) de az egészt nézve nem egy mérföldkő erejű cselekményszál. Szereplők terén is hasonló a helyzet, azzal a kivétellel, hogy legyenek bármilyen sablonosak és olykor idegesítőek is, mégis egy szerethető bagázst sikerült megalkotnia Tsuneo-nak. Ral, akinek mindenei a nők, egyszerre perverz állat, csapatvezető, remek harcos – de egy pillanatra sem feledjük el, hogy mindezen körítés ellenére ő csak egy tizenöt éves suhanc. Jelleme szöges ellentéte Gradé-nak, aki komoly, kimért és nagyon ritkán pöccen be – de akkor kő kövön nem marad. Mio a csapat esze (és melle), és bár nem vesz részt az aktív harcokban, nagyon jó supporter karakter, és ami a legfontosabb: képes kezelni Ralt. Aia és a hős lovag Kafka is jók, de az igazi badass állat, az Lord Ganette: egy másik hihetetlenül erős kage, Gaira (a Fehér Tigris) birtokosa, egyben címeres seggrúgó, és akkor se lépne szövetségre Ralékkal, ha piros hó esne nyáron.
Maguk a kagék elég ötletesek, főleg a különféle típusaik: vannak, amik csak megszállják, esetleg elsorvasztják az embert. Az intelligencia szintjük is eléggé magas végletek között szaladgál a hülyéktől kezdve a Grad vagy Chaîne Lord (Riz) szintű, szinte már filozófikus kagekkal bezárólag. Bira meg egy tipikus öntelt nőszemély, aki hatalom helyett (mivel, hogy azzal már eleve rendelkezik) a szépséget hajkurássza – ha meg végül elégedett lesz, akkor lazán kiirtja az emberiséget, ha nem szólnának közbe Ral-ék.
A grafika az elvártnak megfelelően remek, külön tetszetősek a ruhák kidolgozásai, amikre külön hangsúlyt fektetett a rajzoló. Bár maga a manga rövid, itt ezt a tényt most meglehet bocsátani: a történet nem nagyon mozdul ki, nem csapong, így nem kapunk filler fejezeteket, de emiatt pár óra alatt végigér az olvasó a művön – ami azért jár némi csalódottsággal.
A Blue Gradon Ral Gradot szívesen ajánlom bárkinek egy kisebb délutáni olvasásra. Humorban nem szűkölködik, de a szomorúbb témákat sem veti meg. Harcra fel!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback