Hikaru no Go avagy a japánok számára nincs olyan, hogy lehetetlen. Ez a sorozat, minden Fujiwara no Sai-át beleszámítva sem lett a szívem csücske, azért viszont jár a meghajlás, hogy a kedves alkotópárosnak egy olyan témából és sportból hozták ki a maximumot, ami eddig kevés hasonló elszánt kollégájuknak sikerült.
Főhősünk, Hikaru egy teljesen átlagos iskolásként indul szokásos mindennapjainak, ám nagyapja padlásán olyan tárgyat talál, ami akár (és ténylegesen is) megváltoztatja az életét. A talált Go táblában ugyanis egy korábban élt játékos, Fujiwara no Sai szelleme lakozik, és aki meglátja őt, azt képes úgy irányítani, hogy az ember a go-ban remekeljen, sőt – elérje, a lehetetlen, az Isten Kezét. Hikaru ebből kezdetben köszöni, nem kér, de Sai unszolására mégiscsak elkezd játszani, és a hebehurgya szellem segítségével viszonylag hamar nevet is szerez magának a go-világban.
Jaj, Magdi anyus, hol is kezdjem? Először is, akinek a mangához volt már korábban szerencséje az gondolom nem lepődött meg az ismerős rajzstíluson, hiszen Obata Takeshinek olyan műveket köszönhetünk, mint a Death Note, Bakuman vagy a Blue Dragon Ral Grad . De a jó rajzolás nem volt elég, kellett mellé Yumi Hotta képzelőereje és nem véletlenül egy neves go játékos tapasztalata is, hogy ez a sorozat olyan legyen, amilyen.
A manga remek, de az anime grafikája már egy teljesen más könyvgerinc. Én személy szerint nem vagyok grafikafüggő, de néhol sajnos eléggé ellaposodott, vagy éppen túl gyerekesre lett véve, és ez sajnos nem tesz jót neki. Karaktereknél is meglehetősen kettős a felosztás: vannak remekül megalkotottak (Sai) vagy éppen kevésbé jóra sikeredtek (Akari), de mivel mindenki hozza a tőle elvártakat, így a hangulat megmarad a hetvenöt rész alatt végig – továbbá a Sai által szolgált humoros jelenetek is külön megérdemelnek egy áment.
Az a gond, hogy saját korlátoltságaim miatt az anime legfontosabb részéhez, a go-val kapcsolatos dolgokhoz, szabályokhoz és egyéb kis szösszeneteihez nem tudok hozzászólni, de amint időm engedi, megpróbálkozom a játékkal – hiszen ennek a sorozatnak is végtére ez a célja, hogy megismertesse az emberekkel ezt a játékot.
Aki ért a go-hoz, az szerintem már találkozott vele, és nem is tud nagyon belekötni – mindenki másnak pedig kellően furcsa lesz az első randija a Hikaru no Go-val, már ha van kedve a delikvensnek belekezdeni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback