Szergej Lukjanyenko egy igen egyedi világot alkotott, mikor papírra vetette az Éjszakai őrséget és a folytatásokat. olyan egyedi történetet, ami vászonra kívánkozott, és ha már az eredeti mű is orosz, kézenfekvő, hogy az adaptációt is saját hazája készítse el. Ez volt az első találkozásom egy orosz filmmel, csalódott ugyan nem vagyok, de nagyon érződik, hogy a Nagy Medvének bizony sokat kell tanulnia a filmgyártásról.
Anton Gorodetsky (Konstantin Khabensky) szerelmének elvesztésén kesereg, ezért barátai javaslatára felkeres egy javasasszonyt, aki állítja, hogy a megfelelő varázsigék elmondása után a férfi szerelme visszatalál hozzá, azonban ehhez meg kel ölni a szeretőtől fogant gyermeket. A szeánsz közben szokatlan dolog történik, és két idegen férfi fogja le a mágust, de ennél is furcsább, hogy Anton látja ezt a két férfit.
Még valamikor az ősi időkben a fény és a sötétség katonái háborúba kezdtek, ám egymást képtelen voltak legyőzni, így hoztak egy megállapodást, közös bürokratikus szervezeteket, melyek uralják a nappalt és az éjt, döntenek büntetésről, jutalomról és áldozatról. A fény védelmezőiből megalakult az Éjszakai őrség, míg a sötét árnyaiból lettek a Nappali őrség tagjai. Az őrséget a Mások alkotják, alakváltók, boszorkányok és mágusok sokasága, kik olyan dolgokat látnak, amit más nem, cserébe viszont nagy árat is fizethetnek.
Anton az Éjszakai őrséghez csatlakozott, és már tizenkét év telt el a felfedezése óta, ő mégis kételkedik a jó igaz voltában. De a kétségeknek most nincs helye, mivel vámpírok vadásznak ártatlanokra, és eközben egy olyan rettenetes katasztrófa fenyegeti Moszkvát, ami örökre megbolygathatja a jó és rossz közötti egyensúlyt.
Az Éjszakai őrség egy nagyon jó és izgalmas könyv, amely egy kellőképpen érdekes világot fest fel, aminek megvannak a maga szabályai. Ezekkel azonban a filmesek mit sem törődtek, így a könyv ismerete nélkül komoly nehézségbe ütközhet a történet megértése, és ezzel az élvezete is. A filmet többször meg kellett állítanom, hogy elmagyarázzam a látottakat, mivel én a könyvnek köszönhetően tisztában voltam a miértekkel és a hogyanokkal, de nézőtársam ezekről mit sem tudott.
A történet lassan bontakozik ki, azonban az akciójelenetek begyorsulnak, olykor követhetetlen mértékben, amit tovább nehezít az indokolatlan „pörgős zene”, illetve a női karakterek állandó visongása (mondjuk ez a könyvekben is hatalmas hiba, képtelenek hitelesen mozgatni a női szereplőket és mindből hiszti gépet alakítottak).
Az forgatókönyvírók kellő változtatást eszközöltek a történeten, és egy olyan plusz adalékot adtak a végére, ami viszont sokkal komolyabban ütött, mint a könyv, és ezáltal egy sokkal érdekesebb drámai vonalat hoztak létre a storyban.
Az oroszoknak még bőven van mit tanulniuk filmgyártás terén, de jó úton haladnak egy egyedi stílus felé, csak ne akarjanak senkit sem majmolni, és mutassák meg önnön erősségüket. Elkélne már Hollywoodnak egy vetélytárs!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!