Rokonok révén viszonylag hamar találkoztam a 2003-ban megjelent Kaena –a Prófécia címet viselő francia animációs filmmel, igaz akkor még felirattal. Maga a film ismertség ügyében nagy szám annak ellenére sem, hogy próbál jó húrokat megpengetni, és az abból kialakult cselekményeket elénk tárni – egyszerűen csak nem sokan ismerik.
A film első pár percében egy űrhajót látunk felrobbanni két bolygó között, és abból, amelyikre hullanak a törmelékek, egy hatalmas gyökérszerű fa nő ki, ezzel konzekvensen elszívva a bolygó készleteit. Később megjelennek ezen a fán, Axison az emberek, akik a fa nedvét csapolva tisztelegnek az őáltaluk istenként csodált lényeknek, akik közül már alig maradtak a fa parazita életmódja és királynőjük megszállott pusztító vágya miatt. Ebben a világban tengeti mindennapjait Kaena, a fiatal lány, aki hihetetlen akrobatikus képességeinek és természetes ösztöneinek hála sikeresen vészeli túl a legtöbb bajt. Ám egy nap talál egy érdekes pengeszerű dolgot, és útnak indul, hogy megkeresse a forrását – ám nem csak ő az egyetlen, aki keresi a korábbi tulajdonost.
Ha valami nagyon jó lett ebben a filmben az a helyszín kialakítása volt – minden kisebb grafikai gikszere ellenére – aminek már csak a neve is beszélő (Axis Mundi=világfa), és valóban képes arra, hogy világokat kössön össze, de ennek hatalmas ára van. A hajó utasai közüli egyetlen túlélő, Opaz is reménykedik, hogy megtalálja Axis forrását, egy különleges rendszert, ami engem leginkább az Atlantisz-az elveszett birodalom Szívére emlékeztetett. Saját akarattal rendelkező, hihetetlen tudás birtokosa, de mások nélkül szinte képtelen a létezésre. A bolygó meg, amit önkényesen megszállt, kinézetében már amúgy is haldoklónak tűnt, a parazitával meg egyenes út vezet a sírba, összes lakójával együtt.
Ha már lakók: ismét egy olyan film, amiben az emberek megint kapnak egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire is befolyásolnak bennünket a különféle hiedelmek és doktrinák, akik meg nem követik ezeket, azok ki lesznek közösítve. Továbbá, én az istennek titulált lények viselkedését is meg tudom érteni bizonyos szintig az emberekkel kapcsolatban: lenézik és eszközként használják őket, mert végül is egy olyan lény által jöhettek létre, ami lassan felemészti a bolygólyukat – ám ekkor ugrik be a képbe a makacs, korához képest nagyon érett lány, akinek különleges sorsot szánt „teremtőjük”.
A Kaena alapvetően egy komoly hangvételű mű, ennek ellenére, Opaz két megmentőjének (két féreg) hála a könnyed humor fellelhető – hogy aztán sírjunk egy jót a nagy vég előtt, ami a vártakkal ellentétbe nagyon meglepett. Ha nem is volt egy olyan tipikus katarzis-élmény, mint a Sötét Óránál, de itt is korrektül elvarrtak minden szálat, egyben hagytak esélyt arra, hogy továbbgondoljuk a történetet.
A kisebbek nem biztos, hogy fogják érteni a film lényegét, meg nem is igazán tudom ajánlani, de az idősebb korosztály biztos megtalálja benne azt a mozzanatot, ami érdekessé teszi számára a Kaena-t.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
