Oldal kiválasztása

Amikor leültem megnézni a Szívem érted RAP-est, a tartalom ismeretében, nem vártam túl sok megdöbbentő fordulatra. Hiszen, valljuk be, ha a történet a maga idején, 2001-ben, még eredetinek is számított, manapság már aligha nevezhető újszerűnek, és ez sokakat eltántoríthat attól, hogy megnézzék, különösen azután, hogy míg a Szívem érted RAP-es 2006-os második része csúnyán elcsúszott, a Step Up-factory, ugyancsak 2006-os nyitánnyal jött-látott-győzött a tánc-fúzió témájában. (És ez még úgy is igaz, hogy az utolsó rész, a Step Up All in már annyira se volt izgalmas és eredeti, mint egy huszadszor olvasott Grimm-mese.) De hogy visszatérjek írásom tényleges tárgyához, lássuk az alapstoryt.

stld1

Sara Johnson (Julia Stiles) leghőbb vágya, hogy prima balerina legyen. Hogy célját elérje, jelentkezik a Juliardra, ám miközben épp kudarcot vall a felvételin, az édesanyja, hozzá igyekezvén, halálos autóbalesetet szenved. A tragikus balesetért Sara magát okolja, ezért felhagy a balettel, amellett, hogy kénytelen sótlan és trehány, de jóindulatú apjához költözni Chicagoba, szerény körülmények közé, s ott próbál meg beilleszkedni a helyi középiskolába.

stld4

Sara döntés előtt áll: csatlakozhat a szeparálódó fehér kisebbséghez, megpróbálhat utat törni magának a szeparálódó feketék között, vagy a konszolidált, vegyes társaságot választja. A lány ez utóbbi mellett dönt, így barátkozik össze Chenillel (Kerry Washington) és Diggy-vel (Elisabeth Oas), és így kerül be a helyi hip-hop klubba is, ahol hamarosan összemelegedik az eleinte idegesítően okoskodó Derekkel (Sean Patrick Thomas), Chenille bátyjával.

Sara balettos múltja ellenére hamar rákap a hip-hop ízére és lépésről-lépésre kerül közelebb tánctanárához, Derekhez is, s ahogy a kettejük kapcsolata egyre szorosabbá válik, úgy támad fel Sarában ismét a balett iránti vonzalom is, ám Sara és Derek vegyespárosát koránt sem nézi mindenki jó szemmel. Nikki (Bianca Lawson), Derek exbarátnője, és Malakai (Fredro Starr), a fiú jóbarátja is megpróbál közéjük állni, de még Sara barátnője, Chenill is meglátja bátyja és barátnője viszonyának etnikai-negatívumát, és ezzel csaknem közéjük is áll.

stld7

Akárhonnan nézem, A szívem érted RAP-es alaptörténete nem túl bonyolult. Sara és Derek kapcsolata ugyanis számos elődjéhez és utódjához hasonlóan sorra végigveszi a konfliktus-szimpátia-szerelelm-szakítás-boldogság klissászámba menő stációit. Sikere nem is ennek köszönhető, hanem az alaposan ábrázolt karakterfejlődésnek, mint például, hogy miként alkalmazkodik Sara az új helyzethez, tanul bele a hip-hopba és talál vissza a baletthez, valamit az érdekes és jól kidolgozott mellékszereplőknek, mint Chenill, aki lányanyaként egyensúlyoz a suli, a fia és a fia apjával való bonyolult kapcsolata között, miközben éli a fiatalok pörgős életét és gardírozza Sarát.

Nem mondhatnám, hogy elhanyagolt, mégis a filmművészet fősordrában viszonylag ritkán feldolgozott kérdésekkel foglalkozik ez a film, például a rasszizmussal, a fordított rasszizmussal, a vegyespárosokkal, a lányanyasággal és a gettó-bűnözéssel, ezek pedig még mindig aktuális és ravasz kérdések, amelyekre nehéz jó választ adni, de azért A szívem érted RAP-es, még ha kissé idelisztikusan is, de elég jól sikerült válaszkísérlettel rukkol elő.

stld3

Apropó, idealizmus. Azért azt illik elmondanom, hogy A szívem érted RAP-es alapvetően egy melankolikus, komorba hajló hangulatú film, és a megoldásai azok, amelyek az idealisztikus színezetét megadják. Például, hogy Sara apja végül beletanul az apaszerepbe vagy, hogy Chenill fiának apja utóvégre csak megpróbál felnőni a feladatához és lefaragni valamicskét a felelőtlenségéből.

Ez a hangulat és a hangulati ingadozás képileg is megjelenik a filmben, természetesen, egyébként a látványvilága, mai szemmel nézve, már-már szegényes, és ami a ruhákat illeti, 14 év távlatából fura arra gondolni, hogy azok a szettek tizenéves koromban divatosnak számítottak, pedig, ha megerőltetem az emlékezetem, még felidézni is képes vagyok, mindazonáltal folyamatosan leakadtam rajtuk, de ezen túl lehet lépni.

stld5

A zenék többsége hallgatható, élvezhető, bár az én füleimbe nem kúsztak bele olyan mélyen, mint annak idején a Step Up soundtrackje. És ha már a zenénél tartunk, táncos filmhez képest, megítélésem szerint már-már kevés benne a tánc, ám ez bocsánatos bűn, mert cserébe az írók nem voltak restek egy tartalomdús története kanyarítani művük alá, ez pedig akármelyik műfajban csak piros pontot érhet.

Mindent összevetve, aki még nem látta, de kedveli a táncos műfajt, annak melegen ajánlom, mert nem véletlenül volt a maga idején felkapott.

Szerző

SzÁgi
SzÁgi
Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.