Ódzkodtam ettől a filmtől – kit akarok becsapni, egyenesen rettegtem tőle, mert közel sem telt el annyi idő az előző filmek óta, hogy hozzá keljen nyúlni. Aztán szépen szivárogtak a hírek, kijött az új csapat színészeinek neve, és bizony kínomban felröhögtem, mikor kiderült, hogy az átlagéletkor erősen harminc alatt van. Aztán jött a premier, meg az egy mondatos negatív kritikák, és az, hogy az új Fantasztikus négyes IMDb.com-os pontja alacsonyabb, mint a Szürke ötven árnyalatáé (ami ellen amúgy kampány is indult) sejtette velem, hogy a rettegésem nem volt alaptalan.
Reed Richards (Miles Teller) már gyermekkorában is hatalmas tudományos álmokat kergetett, melynek eredménye egy röhögő osztály, balesetek sorozata, és egy barát lett, Ben Grimm (Jamie Bell) személyében. Reed kísérlete, amelyben egy tárgyat kvantummechanika segítségével eltüntetett majd visszahozott, felkeltette a tudós Dr. Franklin Storm (Reg E. Cathey) érdeklődését, aki nemsokára fel is vette leendő reménységét a Baxter intézetbe.
Reed összefogva Dr. Storm két gyermekével, Sue-val (Kate Mara), és Johnnyval (Michael B. Jordan) nekiállnak megépíteni a tudományos vásáron látott gépet, csak éppen sokkal nagyobb verzióban. Ugyanis amit Reed egy távoli, ám a mi Földünkön lévő helynek gondolt, az valójában egy teljesen új dimenzió, ahol a Zeronak keresztelt bolygó megannyi csodát és veszélyt rejthet egyszerre. A program korábbi kiagyalója, Victor von Doom (Toby Kebbel) már kiszállt a Baxter intézetből, ám a tény, hogy ismét Sue-val dolgozhat együtt, visszahozza őt. A négyes végül megépíti a szerkezetet és az első kísérlet is pazarul sikerül, ám a cégvezető mégsem a srácoknak kíván zöld utat adni az új világ felfedezéséhez. Reed, Victor és Johnny bánatukat alkoholba fojtva, majd világmegváltó terveiket tettekbe öltve elindulnak Zerora, kiegészülve Reed legjobb barátjával, Bennel. Azonban az új dimenzió sokkal lobbanékonyabb, mint azt elsőre hitték, az utazás katasztrofálisan sikerül, azok a szerencsések, akik mégis visszajutnak, komoly sérüléseket szenvednek. Azonban a kormány nem állítja le a kísérletet és újabb csapatot szervez Zerora!
Kezdjük a film pozitívumaival, mert azzal gyorsabban végzek. Mindenki belekötött abba, hogy a testvérek bőrszíne nem egyezik, de azzal, hogy Sue-t fogadták örökbe, nem pedig Johnnyt, szerencsére ellentmond egy sor sztereotípiának, ezért pedig jár a piros pont. Illetve tetszik Sue zenei ízlése (a Portishead nagyon jó csapat). Ezzel vége is minden jó dolognak, amit a filmben találtam.
És hogy mi volt a probléma? Nos, minden! A történetet igazán nem is lehet annak nevezni, mert egy rettenetesen vontatott felvezetéssel megy el a film nagy része, ám ez nincs jól felépítve, és sok az ugrálás az időpontok között, ugyanakkor nem érezni, hogy akár egy hétnél több telt volna el, mivel a szereplők jellemében semmilyen változás nem következett be. Apropó szereplők, mind az öt főszereplő lapos, unalmas, és minden kísérletük a vicceskedésre maximum fintort váltott ki belőlem.
Reed Richardsnak nem tudom elhinni, hogy tudós, mert folyamatosan csak rinyál, ezenkívül még szúrós szemmel néz, és ennyi. Sue hasonlóan egy arckifejezéssel dolgozik, bár neki több teret engedtek a tudományban. Johnny egy igazi bunkó, aki hirtelen szuperokos és ügyes lesz, csak egy hegesztőt kell adni a kezébe (előtte persze fogalma sem volt a felelősség szó jelentéséről). Ben Grimm egy buta verőlegénynek van beállítva, pedig karakterében lett volna potenciál, mivel a családban csupa erőszakot látott, így érdekes drámai vonalat kaphatott volna Dologként, aki embereket bánt a kormány megbízásából, de persze az alkotók ezt a ziccert i kihagyták. Victor olyan tekintettel nézi Sue-t, mint egy pszichopata, aki nemsokára fel fogja darabolni, a köztük lévő korábbi szerelem nyomai nem látszanak.
A film kb. az utolsó tizenöt percben indul be, mikor egy tudós csoport visszatér Zerora, és onnan visszahoznak egy igazán pusztító dolgot, ami ébredése után emberek tucatjait öli meg, és épületeket dönt romba. Azonban a halálnak itt semmilyen súlya nincsen, egy pillanatra sem rendült meg az unott arckifejezésem, mikor egy mellékszereplőt ölt meg, vagy mikor egy csapat katonának robbantja fel a fejét. A motiváció pedig egyszerűen hülyeség, és ezzel az indokkal elpusztítani egy bolygót pont, hogy ellentmond a környezetvédői pátosznak.
A látvány érdekes, bár látszik, hogy a Fox nem a legjobbjait dolgoztatta a filmen, mert a CGI többször megbicsaklik – annál rondább digitális majmot még az életben nem láttam, mint akivel tesztelték a szerves anyag továbbítást. Az utolsó tíz perc már inkább hasonlított a Cartoon Networkön korábban adott rajzfilmsorozathoz, mint egy blockbusterhez.
A korábbi kettő filmet kedveltem (Fantasztikus négyes, Fantasztikus négyes és az ezüst utazó), azért közel sem tartottam annyira jónak, ám látván a reboot első darabját én is visszasírom a régi laposan vicceskedő Johnnyt, a hisztis Sue-t, az életképtelen Reedet, és a buta Bent. Szégyen, hogy egy ilyen filmet kiadott a kezéből a Fox, illetve, hogy mit tettek egy igazi Marvel klasszikus csapattal.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback