A problémák tovább eszkalálódnak, az érzelemméter pedig nemcsak hogy kiakad, hanem egyenesen felrobban az eheti részben. Már előzőleg is kezdtek elmélyülni a konfliktusok, de ami a Mea Culpában történt, az minden eddigi izzasztó helyzetet felülmúl. Az évadnak eddig ez a leginkább hömpölygő epizódja, ami kellően alapozza a hangulatot a már nem is olyan messzi fináléhoz.
A múltkori összecsapásukat követően Harvey (Gabriel Macht) és Louis (Rick Hoffman) még mindig hadilábon állnak egymással. Jessica (Gina Torres) közvetítésével megpróbál kibékülni a két férfi, amihez Harvey meg is teszi a kezdő lépést: meghunyászkodva bocsánatot kér Louistól, és kicsit meg is nyílik előtte, ám Louis ahelyett, hogy hinne neki, és félretéve sérelmeit túllépne a dolgon, kegyetlenül megalázza kollégáját a többi vezető szeme láttára. Eközben Mike (Patrick J. Adams) és Rachel (Meghan Markle) közösen kezdenek dolgozni egy ügyön, azonban a másik oldalt képviselő ügyvéd, Claire (Troian Bellisario) Mike egykori barátnője, aki tud a srác titkáról. Mike és Rachel vért izzad annak érdekében, hogy Claire ne tegyen feljelentést, ennek következtében a friss jegyespárnak kemény megpróbáltatásokkal kell szembe nézniük, ami majdnem törést okoz kapcsolatukban.
Foglalkozzunk továbbra is egy kicsit a Harvey-Louis konfliktussal. Az a bajom Louisszal, hogy tudjuk róla, hogy alapjában véve nem rossz ember, mert az első szezonban róla alakított képünk nem sokkal később egy pillanat alatt megváltozik, de néha vannak olyan lépései, mint most, amikor visszatér „véreb Louis”, és akkor viszont nagyot harap. Először most is érthető, mi a baja Harveyval, és lehet, hogy sokáig kiállunk mellette, aztán átlép egy bizonyos határt, mert a düh elködösíti az agyát, és meg is történt a baj. A vezetői találkozó, aminek során megpróbálja bemocskolni Harvey nevét egy rendkívül ütős jelenet: lehetünk akármilyen véleménnyel Harveyról, Louis szavaitól még mi is elkezdünk izzadni, mert ismerjük az érzést, amikor valaki hátba támad minket, és azt még talán a legnagyobb ellenségünknek sem kívánjuk.
Azt kell mondjam, hogy a „főkolomposok” mellett az epizód egyik legérdekesebb szereplője – sosem gondoltam volna, hogy ezt írom, de pont Jack Soloff (John Pyper-Ferguson). A férfi az évad elején bukkant fel először, és első körben erőteljes negatív benyomást keltett bennem, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem voltam egyedül. Igazából a férfi később sem vált az erkölcsösség megtestesítőjévé, de láthattunk rajta egyfajta javulást. Viszont mióta Mike-kal kellett együtt dolgoznia látszólag olyan, mintha teljesen kicserélték volna – ennek az átváltozásnak természetesen nem feltétlenül kell hinnünk. Voltak már ugyanis az előző részben is arra utaló jelek, hogy még mindig nem tiszta a csávó, hiszen úgy tűnik, a „jó” és a „rossz” oldal között vacilál. Ha ebből kapunk még, akkor akár egy igen szép morális krízisnek is lehetünk majd szemtanúi.
Alakulnak itt a dolgok, kérem szépen. Az előzményeket nézve nem hiszem, hogy számíthatnánk egy levegővételnyi szünetre, de legalább van egy hetünk megemészteni az aktuális részeket.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
