Nem folytatás, remake-nek is csak nagyon nehezen tudnám nevezni, hiszen csak annyi a közös Steve Miner filmjében, és Romero Klasszikusában, hogy mindkettőben zombik vannak – meg a név. Őszintén egy kicsit többet vártam volna el egy olyan rendezőtől, akinek két Péntek 13 és egy Halloween filmet köszönhetünk.
A filmben egy kisvárost, Leadville-t titokzatos influenza-szerű járvány terrorizálja, a kórházat tömegesen megtöltve. A korábban itt lakó katonanő Sarah (Mena Suvari) visszatér egy katonasági kordonnal karöltve, hogy viszontlássa öccsét Trevort (Michael Welch), és beteg anyját. Ám az irányítás kicsúszik a katonaság kezéből, és a várost hirtelen és teljes erőből megszállják az élőhalottak. Sarah Salazarral (Nick Cannon) és az újonc Buddal (Stark Sands), valamint a kötelező gyanús orvossal Logannal (Matt Rippy) karöltve menekülnek, hogy megmentsék a maradék túlélőt, és közben feltárják, miért is történik mindez.
Történet tömören tálalva, most jöjjenek a karakterek: a főszereplők jól lettek megformálva, még ha olykor-olykor halálidegesítőek is (Pl: Nina, Trevor nője, vagy éppen Trevor), és külön kedvencem lett a hol bunkó, hol szimplán csak katona Salazar – nem véletlenül került fel a haláli listára. Mena Suvari is néha eléggé zavaró volt, de mivel alapvetően egy olyan karaktert kellett alakítania, aki egyszerre kemény katona, védelmező nagytestvér, profi zombi seggberúgó – és még emellett kellően nőiesnek kellett maradnia. Nem kis teljesítmény, amit elért. Aztán a dokik: Dr. Logan meg se közelíti neves elődjét, ellenben Dr. Engel, a közvetlen kutatásért felelős főorvos videómonológja, már felkeltette bennem a reményt, hogy az őrült doktoros karakterekből még nem fogyott ki a szufla.
Alaptörténet. Pipa. Szereplők. Nem mindenkiért, de jár a pipa. Megvalósítás. Legszívesebben nem adnék. Mert a kedves rendező villámsebességgel lavírozott a király és az elfogadhatatlan között: sajnálom, de én nem tudom zombinak titulálni azt a lényt, ami a falon fut (lásd World War Z), a lövöldöző katona zombikat még eltudtam viselni, és az intelligenciát mutatók ellen sincs kifogásom (sőt, azokat külön vártam is itt) – na, de ,hogy vega zombit tettek a filmbe, ez azért már több a sokknál.
Ami viszont jó elgondolás volt, az jóra (vagy néha érdekesre) sikeredett: a menekülős/harcolós jelenetek remekek, a vega Bud, minden bénasága ellenére egész vicces élőholtként, és a maszkmesterek is megérdemelnek egy hatalmas vállveregetést. Ami nekem itt furcsa, egyben bizonyos mértékig logikus volt, az pedig a vírus keletkezése. Nem lövöm le a poént, legyen annyi elég, hogy nem kéne mindig összekeverni a különféle kémcsöveket.
Miután ellőttem az összes töltényemet, és várom, hogy a felbőszült élőholtak betörjenek ide, még pár mondat: ez a film még egész pofás is lehetett volna, ha nem viselné a Holtak Napja címet, és nem vett volna kölcsön minimum négy nevet az eredetiből (Igen, Rhodes-ot se hagyták ki). Nekem az eredeti után nagyon rossz volt megnézni ezt a filmet, mert ha akartam se tudtam volna elvonatkoztatni tőle. És ez nem egy remake, még ha azt mondanák rá, hogy valami előzmény, még azt is előbb elhiszem – láttam én már erre példát az Élőholtak Éjszakájánál is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback