Kedvelem Dwayne „The Rock” Johnson munkásságát, értékelem, hogy változatos szerepeket vállal, és az is látszik, hogy egyre jobban beletanul munkájába, ám a Rohanás közel sem olyan jó akciófilm, mint ahogyan azt tőle megszokhattuk (a Csapda egyenesen szörnyű volt), inkább egy érdekes alap, amit ne sikerült rendesen kidolgoznia az íróknak és a rendezőnek, pedig a jó gárda meg volt hozzá.
Hősünk sofőrként (Dwayne Johnson) kereste a kenyerét, ám nem versenypályákat szelt, hanem hétköznapi utakat, ugyanis a rablásoknál ő várt a kocsiban, hogy aztán a bűncselekmény elkövetése után elrohanjanak mind. Az utolsó melóba azonban hiba csúszott, a csapatot elárulták, és a szeretett testvér átvágott torokkal végezte, mire elkapott hősünk bosszút fogadott és ezt a bosszút az évekig tartó börtön sem tudta csitítani. Sőt, az ott szerzett tapasztalat és brutalitás az, ami még inkább erőt adott a cél eléréséhez: megölni mindenkit, aki testvére halálához hozzájárulhatott.
Ám ez nem könnyű feladat, mivel egy kiöregedett rendőr (Billy Bob Thorton), és új társa, Cicero (Carla Gugino) veszi üldözőbe a bosszúra éhes volt fegyencet. Cicero lelkesedése és bizonyítási vágy valamelyest átragad társára, ám a lecsúszott zsaru már jóval túl van élete fénykorán, és már csak az utolsó nagy dobást várja, hogy ne szárnyaszegetten vonuljon vissza. Ugyanakkor egy ismeretlen bérgyilkos (Oliver Jackson-Cohen) is üldözi sofőrünket, ám a férfinak rejtélyes indíttatásai vannak, és mostani szerelmével, Lilyvel (Maggie Grace) talán végre képes lesz kilépni bizonyítási kényszeréből, és otthagynia nem túl becsületes munkáját.
A Rohanás első ránézésre egy egyszerű bosszúfilmnek tűnik, ám nagyon is összetett sztorival rendelkezik, ami önmagában egy teljesen újító gondolat. Nem csak a bosszúszomjas sofőr ámokfutását és gyilkolását láthatjuk, hanem a kiöregedett zsaru motivációját is a kézre kerítésére, valamint a bérgyilkos múltjának darabjait és mostani helyzetét is. Ez a három fő elem azonban kuszán kerül bele a film egészébe, és a három történet a legrosszabb helyeken váltja egymást, megtörve a tempót, ami olykor akciódús, olykor melankolikus dráma, ám egyik verzió sem tud kiteljesedni, mert egy hirtelen vágás során azonnal átkerülünk valamelyik másik főszereplőhöz, egészen más problémákkal. A film közepe felé ez a pattogás már inkább idegesítő, és szó szerint hazavágja az egész moziélményt.
Dwayne Johnsonra természetesen semmi panaszt nem lehet tenni, hiszen a karakterben lévő (persze nem túl sok, és nem is Oscar-gyanús) lehetőséget maximálisan kihasználja. Tökéletesen elhiszem, hogy bosszúszomjas gyilkológép, aki addig meg nem áll, míg munkáját be nem végezte, és nem átall másokon átgázolni ezért, ugyanakkor, ha teheti, elkerüli idegenek bevonását. Billy Bob Thorton már kisujjból képes kirázni alkoholista és lecsúszott embereket, szóval ez valóban nem volt számára kihívás, de el kell ismerni, hogy jól hozta szerepét. Oliver Jackson-Cohenről már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni, ugyanis nehéz eldönteni, hogy a színész ennyire semmilyen, vagy pont a karakter szociopata énjét fogta meg ennyire jól.
A Rohanás nekem nagy csalódást okozott, és tényleg azért, mert ha egy ügyesebb rendező kezébe kerül, akkor igazán újító és nagyszerű filmet lehetett volna kihozni belőle. De öröm az ürömben, Carla Gugino és Dwayne Johnson ismét közös filmben szerepelt, és ők ketten feldobnak bármilyen filmet – mert mindig jó egy baráttal együtt dolgozni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback