Vannak jó és kevésbé jó soroztok, és vannak azok a szériák, amik olyan meghatározó pontot képviselnek életünkben, hogy már csak címük említésétől emlék- és érzelemhullám támadja meg az embert. A Halottnak a csók pont ilyen (a fantasztikus Firefly vagy Veronica Mars mellett), mert Bryan Fuller nemcsak egy habókos romantikus műsort alkotott, hanem egy ízig-vérig rejtélyes krimit, amit átszőnek a legmélyebb gondolatok, és könnyed humor édesíti meg az egész pitét. És hogy miképpen jön ide a pite? Nos, történetünk egy szokatlan pitekészítővel kezdődik.
Ned (Lee Pace) a Pitekuckó boldog tulajdonosa és az ínycsiklandó finomságok legnagyobb mestere, munkatársa, Olive Snook (Kristin Chenoweth) már a kezdetektől fogva bele van zúgva Nedbe, ám a férfi féltve őrzött titkát nem ismeri. Ned képes feltámasztani a halottakat, méghozzá nem zombik módjára, hanem a már jól megszokott formájukban. Ám mint mindennek az univerzumban, ennek a képességnek is szabályrendszere van: az első érintés feltámaszt, a második pedig végleg megöl, ráadásul, ha az ismétlés nem következik be, akkor egy másik, egyenértékű élet vész oda.
Ned magándetektívként is dolgozik, Emerson Cod (Chi McBride) mellett, aki magas vérdíjak fejében deríti ki az elhunytak halálának körülményeit, persze Neddel az oldalán minden sokkal könnyebb, hiszen elég csak megkérdeznie őket. Emerson legújabb feladata a Magányos Utazóként elhíresült Charlotte Charles (Anna Firel) halálának vizsgálata. Azonban a lány Ned gyermekkori szerelme, és a tűz még holtában sem hunyt ki, csak egy varázsérintésre volt szükség, meg egy kockázatos lépésre, hogy Charlotte Charles , vagyis Chuck, a gyermekkori kedves ismét éljen, de a bonyodalmak csak most kezdődnek, hiszen Chuck és Ned soha többé nem érhetnek egymáshoz. Vajon a szerelem képes túlmutatni ezen a bökkenőn?
Igen, képes. Közel sem lehet engem romantikusnak nevezni, de amit ebben a sorozatban művelnek a színészek, és amilyen lenyűgöző szöveget adnak szájukba az írók, attól még én is kifolyok a küszöb alatt, hogy aztán meg se álljak a napraforgókkal teli rétig. A Halottnak a csók egy rendkívül masszív szerelmes és romantikus áradat, ám közel sem a gyomorforgatóan zavaró fajtából. A Chuck és Ned valódi kölcsönhatásban van egymással, kapcsoltuk fokozottan épül fel, és tarkítják komoly hullámvölgyek is, ám őszinteségük és egymásba vetett bizalmuk megmutatja, hogy így is lehet romantikus történetet írni, csak valódit kell alkotni és igazat mondani.
A romantika mellett a krimi sem elhanyagolható a történetben: míg a szerelem a fő szál, addig az epizódikus tartalmat a gyilkosságok felgöngyölítése teszi ki, ezek pedig mindig kapcsolódnak Ned valamely múltbeli emlékéhez (nem szó szerint, inkább átvitt értelemben, ahogy egy ismerős illat előhívja gyermekkorunk apróbb pillanatait). Emerson Cod, mint a szkepticizmus két lábon járó képviselője van jelen a sorozatban, ám jelleme ennél jóval összetettebb – szarkazmusa pedig üdítő színfoltja az amúgy is erős humornak.
Személyes kedvencem Olive Snook, aki Ned iránti szerelmével, és Chuck iránti gyűlöletével hajtva sodródik egyre közelebb a csapathoz, hogy aztán már ő lehessen a titkok őre, ami minden szereplő életében lappang. Olive szeretnivaló és bájos jelleme valójában egy erős nőt takar, aki olykor csapongó, ám szíve és esze a helyén.
A sorozat parádés díszlettel és fantáziavilággal rendelkezik, amik talán színházban megszokottak, ám a tévéképernyő előtt nem, és pont a vibráló színek és fantáziadús választás révén válik fennköltté, hétköznapivá és szerethetővé. A másik nagy erősség a narráció, ami végigkíséri a nézőt minden epizódon, kezdve Ned múltjától az aktuális áldozat utolsó tevékenységéig (ezek sokszor nincsenek valódi kapcsolatban, csupán oly módon, mint mikor egy illat megpendít egy húrt a szívünkben és egy múltbéli emléket elménkben).
A Halottnak a csók a sorozatok legédesebb darabja, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell (arról inkább nem nyilatkoznék, én hányszor láttam, maradjunk a soknál). A széria igazi mestermű, és akárhányszor próbálok rajta fogást találni, nem megy, mert engem is elcsábított a pite émelyítően édes illata, a pitekészítő lehengerlő mosolya, a detektívregénybe illő halálesetek, a vígjátékba való humor, és a legpompásabb kosztümös filmeket megszégyenítő díszlet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback