Mostanában előszedtünk olyan filmeknek a folytatásait, amik vannak legalább olyan jók, mint neves elődjük. Na, a Visszatérés a Kísértet-hegyre nem lesz egy közülük! Ez a filmszerű képződmény tipikus iskolapéldája annak, hogy hogyan kell az első részt a sárba taposni, majd abból várat építeni.
Történeti pozitívumnak annyit tudok be, hogy többször is megemlékeznek az első részben történtekről, kezdve azzal, hogy jelenlegi főhősnőnk Ariel (Amanda Righetti) az első rész egyik főszereplőjének, Sarah-nak a húga. Sarah maga csak szellemként jelenik meg, hiszen ő öngyilkosságot követett el, így vele együtt szállt a sírba Dr. Vannacutt naplójának helye is. Ám ezen tézisek igen erősen megdőlnek, mikor megjelenik egy műkincsvadász, Desmond (Erik Palladino) a bandájával együtt, hogy megleljék a kísértetjárta elmegyógyintézet legmélyén fekvő, megbabonázó hatalommal rendelkező Baphomet szobrot – amihez korábbi fődoki naplója a kulcs.
Hogy miért is vagyok duplán pipa erre a filmre? Első: a Ház a Kísértet-hegyenben remekül bemutatták mind Vannacutt, mind a páciensek őrületét, de itt ezt az egészet azzal magyarázzák, hogy a szobor kerítette hatalmába Vannacuttot és a dolgozókat. Nem! Ilyen satnya magyarázatot nem lehet elfogadni az első rész homályos, ám mégis konkrét utalásaival szemben.
Második: míg az előd egy ijesztésben nem szűkölködő, néha tényleg jó csavarokkal rendelkező film, addig ez csak két dologra tudott koncentrálni: a nyálra – példának okáért Ariel és Paul (Tom Riley) az egyik a másikat nagyban letojó, majd csak úgy a hirtelen jött nagy érzelmek! – valamint a gusztustalanságra. Míg az első filmben nem nagyon lehettünk szemtanúi a véresebb csonkításoknak, itt szó szerint premier plánban cincálnak szét egy embert a szemünk láttára – hogy a többi kötelező horrorfétis kielégítéséről már ne is beszéljek.
Harmadik, és egyben legfontosabb kérdésem: miért kellett már megint elviselhetetlen szereplőket megalkotni? Arielt én az első öt percben kinyírtam volna, a szobor mániás profot, Hammert (Steven Pacey) is párszor megcirógattam volna egy láncfűrésszel, Desmond meg a műcicája Michelle (Cerina Vincent) meg abszolút elviselhetetlenek. Az egyetlen, akit még úgy ahogy bírtam az Hammer asszisztense, Kyle (Andrew-Lee Potts) – aki naná, hogy éppen csak a játék idő feléig bírja, mint minden olyan karakter, akit csak egy kicsit is megkedvelek egy horrorban.
Az egyetlen dolog, amivel kicsit sem lehet panaszom, az a látvány. A múltbéli jelenetek a jelenbe ágyazva remekek, a kivégzések is kellően látványosak, de hogy alig legyen jobb ebben a kategóriában ez a 2007-es film, mint az 1999-es előde – hát erre csak őszinte sajnálattal tudok reagálni.
Akinek tetszett a Ház a Kísértet-hegyen, és megelégszik ennyivel, az semmiképpen ne nézze meg a második részt, én is megbántam. Csapong, minimálisan törődik csak az első filmmel, és a benne látottakkal – szóval, kötélre vele!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback