A villámtesók újabb kalandra indulnak, ezúttal Ted személyi mivoltát szeretnék bebizonyítani több-kevesebb sikerrel.
A történet ott folytatódik, hogy Ted elveszi a szép, de hihetetlen mocskos szájú barátnőjét Tami-Lynnt, (Jessica Barth) akivel ezután boldogan élnek egy ideig, ugyanis fél évvel később már korán sem rózsás a helyzet közöttük. Folyton veszekednek, dobálóznak, anyailag rosszul állnak. Ám ekkor Ted egy ismerős tanácsára kitalálja, hogy mi lenne, ha kettejüknek babája lenne, így megjavulhatna a házasságuk. Tami nagyon megörül az ötletnek és Ted bele is vág, hogy sperma donort szerezzen, végül legjobb barátja John (Mark Walberg) ajánlja fel segítségét. Ám kiderül, hogy Tami nem tud kihordani egy kisbabát az egészségügyi állapota miatt, így úgy döntenek örökbe fogadással próbálkoznak, ahol is kiderül, hogy Tedet nem tartják nyilván élő személyként, csupán vagyontárgyként. Az addig felépített élete tehát összeomlik, elveszti az állását, elveszti minden jogát, ám John kiáll barátja mellett és arra biztatja, hogy fogadjanak ügyvédet, és pereljék vissza Ted jogait. Ekkor találkoznak össze a bájos ügyvédbojtárral Samantha-val (Amanda Seyfried) aki mindent megpróbál, hogy a tárgyalást ők nyerjék meg, és Teded végül igazi személyként ismerjék el.
A Ted 2 történetét én úgy tudnám jellemezni, mint egy hatalmas házi buli, ahol a fele társaság már atom részegen, kidőlve alszik valamelyik sarokban, de a ház másik végében még nagyban partiznak. Kifejtem miért: A Ted első része az újdonság erejével hatalmasat tarolt, és leginkább ezért lett ennyire sikeres. A második résszel az a baj, hogy mivel az elsőt már láttuk, így kezdjük megszokni a káromkodó plüsst, így az újdonság erejére nem számíthattak a készítők, de akkor vajon mivel lehetne mégis valami újat adni a nézőknek, amit ugyan úgy szeretnek? Visszavettek az alpáriságból. Számomra nem lett annyira teletömve a Seth által kibocsájtott hülyeségekkel, inkább próbálták megragadni a komoly vonalát a dolognak, persze azért nem érezzük hiányát a Ted féle stílusnak. Ugyanúgy van egy hihetetlen gusztustalan jelenet, ugyanúgy káromkodnak tisztességesen, de nekem tényleg olyannak hatott a második rész, mintha kiengedték volna a gőzt, és nem akartak minden második mondatnál ellőni egy poént, hogy biztosra menjenek.
Valahogy több lett a dráma. Például John már nem Lorival jár, bár pontosan nem tudjuk meg, hogy mi történt, el hisszük, hogy nem lehetett könnyű, hiszen John kis híján elfelejt csajozni is. Ted problémája a legégetőbb, mivel annak ellenére, hogy beszél, ugyanúgy érez, mint mi, nem kezelik élőlényként. Igazán nagy, és fontos kérdés, és a film remekül oldja meg, szóval az üzenet nagyon rendben van, hihetetlen tanulságos.
Ted jogi kérdése egy másik problémát is felvet, azt, amivel már az első részben is találkoztunk, hogy mivel nem személy így, ha eltűnik, nem lehet rendőröket hívni, hogy elrabolták a Plüssmackómat. Ebből kifolyólag visszakapjuk a háttérben szálait szövögető Donnyt, (Giovanni Ribisi) aki még mindig azt akarja elérni — ezúttal a fia hathatós segítsége nélkül — hogy legyen egy saját beszélő Ted macija. Az a baj ezzel, hogy untam. Mármint Donny karakterét, és a veszélyforrást, amit hordozott magában. Igen belekeverte a Hasbrot, de az kevés. Sokkal jobbnak tartottam volna, ha egy új karaktert, új fenyegetéssel, új motivációval. Itt viszont úgy érzetem nem mertek kockáztatni, pedig egy másik főgonosz karakter feldobta volna a dolgokat. Így viszont ugyan az történik, mint az első részben, hogy Tedet elviszi, életveszély, majd minden rendben megy tovább. Illetve a végén a csavar, de azt nem lövöm le.
Seth MacFarlane tehát ismét biztosra ment, már ami a szereplő gárdát illeti, egyedül ugye Mila Kunis hiányzik a sorból, de őt szépen pótolja Amanda, aki szinte teljesen hozzá passzol Johnhoz, hiszen még a szokásaik is hasonlók, vegyük csak a füvezést példának ugye. Így kijelenthetem, hogy a szereplők terén nincsen baj, a történeten lehetett volna többet kockáztatni, de üzenetét tekintve nálam csillagos ötös.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback