Ebben a filmben vagy túl sok a műpátosz és a logikátlanság, vagy bennem van a hiba.
1184-ben járunk, annak pedig már egy évszázada, hogy a keresztények elfoglalták Jeruzsálemet. Ekkor egy lovag, Godfrey (Liam Neeson) hazatér a Szentföldről, hogy megkeresse fattyú fiát, Baliant (Orlando Bloom), és elhívja magával birtokára a tengeren túlra. Bár Baliant először nem igazán izgatja a dolog, mikor hirtelen felindulásból megöl egy papot, mégis apja után indul, annak reményében, hogy a Szentföldön bűnbocsánatot lelhet magának és feleségének, aki öngyilkosságot követett el. Godfrey a szárnyai alá veszi a fiát, és elkezdi lovagi oktatását, félúton Jeruzsálem felé megsérül, sebébe pedig később bele is hal, ám halála előtt még Baliant nevezi meg örököséül, akinek mindössze annyi feladatot szab meg, hogy jó lovag legyen – őrizze a békét, ne pedig a szaracénokat ölje. Eljutva Jeruzsálembe pedig Balian pontosan ezt is teszi, bár közben olyan dolgokba kavarodik, amik lehet, túlmutatnak rajta.
Ezt a filmet nekem úgy ajánlották, ráadásul az IMDb-n is 7,2-őn áll, szóval valami egészen jóra számítottam – ehhez képest gyakorlatilag alig tudok valamit kiemelni a filmből, ami tetszett volna. Na, jó, az ideológiák bemutatása-kifacsarása a maga módján tetszett – hiszen mindkét oldalon voltak fanatikusok, akik azt hajtogatták, hogy isten akarata, hogy az ellenkező tábor embereit gyilkolják, márpedig ez a hozzáállás szerintem nagyon fontos ahhoz, hogy megragadjuk a kor szellemét. Jó, meg persze a jelmezek is szépek voltak, de nagyjából ennyi is.
Példának okáért vegyük rögtön Baliant – a srácnak a történet szerint szimpatikusnak kéne lennie a néző számára, és tulajdonképpen az is, amint túljutunk azon, hogy átdöfött egy tüzes kardot egy papon. Balian jó ember, remek harcos, jó hadvezér, taktikus, stb. – a probléma csak az, hogy ennek a felére se lenne szabad, hogy képes legyen! Mert azt azért tisztázzuk: ő kovácsként nőtt fel, minimális vívótudással érkezetett a Szentföldre, aztán kettőt pislant a néző, és a király máris a seregei élére akarja kinevezni – egy fattyút, akinek mindössze csak egy apró birtoka van. Baromi hihető.
Szóval Baliant az írók telefújták személyiség- és tehetség-doppinggal, csak azért, hogy utána meg a jófejség nevében egy baromi rossz döntést hozzon, amivel igazából mindenkinek – tényleg mindenkinek – csak árt. Sőt, tovább megyek: ha Baliannak nincs ez a vacak lépése, akkor Jeruzsálem még mindig a keresztényeké lehetne – aztán mégis mindenki őt ünnepli hősként.
A filmben még számos érdekesnek induló karakter is feltűnik, ráadásul a szereposztás is pazar – David Thewlis, Jeremy Irons, Kevin McKidd, Nikolaj Coster-Waldau… –, de ezek nagy része csak pár jelenet erejéig tűnik fel, és akkor is lapos marad. Sőt, valahogy az egész sztori lapos – hiába a számtalan gallon művér és folyamatos kardcsapkodás, komolyan mondom, untam a filmet. Egyszerűen képtelen volt lekötni a figyelmemet, pedig én próbálkoztam. De mindig az lett a vége, hogy egy ponton felnéztem, és kijelentettem, hogy én elvesztettem a fonalat. Erre meg Catleen azt felelte, hogy nem sokról maradtam le.
Amúgy a szereplőgárdára visszatérve, mutatóba természetesen van egy női főszereplő, Sibylla hercegnő (Eva Green), aki inkább benne se lett volna. A történetben játszott szerepe nagyjából kimerül abba, hogy ő a férfiak vágyainak tárgya (egyeseknek a trónja miatt, másoknak azért, ami a lába között van), de aztán nagyjából ennyi. Végső döntését pedig egyszerűen képtelen vagyok megérteni – arról nem is beszélve, hogy ez tulajdonképpen most milyen üzenetet is közvetít?
És persze folyamatosan ott van a műpátosz, a nagy ideológiák emlegetése és a fellengzős monológok, amiket drámai zene kísér – ebbe azonban nagyon hamar beleun a néző – én legalábbis gyorsan beleuntam. Sőt, továbbmegyek: annyi logikai buktató volt a filmben a karakterek reakcióit tekintve, hogy én már meg sem próbálom kibogozni.
Én szeretem a kosztümös filmeteket –tényleg szeretem. De ez valahogy nem jött át. Nem tudom, rá lehetne-e venni valamivel, hogy újra megnézzem (jó, persze, van az a pénz), de annyi biztos, hogy két és fél óra bőven sok ebből az unalomból.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
