Elérkeztünk egy olyan műhöz, ami annak idején, mikor kijött, alaposan felrobbantotta a netet, és feltüzelte az animés közösséget, nem hiába! Jöjjön a Sword Art Online!
Képzeld el, hogy egy újdonsült technika segítségével a számítógépes játékok, olyan virtuális valóságok lesznek, amiktől alig tudod megkülönböztetni a saját valóságodat. Egy ilyen játékba, nevezetesen a Sword Art Online nevű MMORPG játék — más néven szerepjáték — ahol más lehet a külsőd, különböző kasztba tartozhatsz, fegyverekkel harcolhatsz, küldetésekre mehetsz, céhbe tartozhatsz stb. Szóval egy elég tisztességesen megalkotott világ, teli kalanddal. Főhősünk Kirito is épp itt tevékenykedik, újdonsült társát, Kleint próbálja tanítgatni a harcrendszer használatára, mikor is azt veszik észre, hogy az irányító pultról eltűnt a kilépés gomb. Hirtelen mindenki a játék, úgymond főterén találja magát, ahol is a játék kitalálója Akihiko Kayaba közli velük, hogy minden játékos, aki akkor belépett a játékba ott ragadt, és mostantól, aki meghal a virtuális valóságban, az a való életben is meghal, ugyanis az NervGear nevű sisakok, melyeken keresztül játszanak, konkrétan megsüti az agyukat ha — a játékban lenullázódnak. Hirtelen kitör a pánik, és hamarosan eluralkodik a káosz, Kiritora pedig még nagyobb veszély leselkedik, hiszen ő bétatesztelő volt, így nagyobb az esély rá, hogy több ellenséget szerez ezáltal. Kiritonak egyetlen célja van, hogy elérje a legmagasabb szintet, és így kiléphessen a játékból. Útja során számtalan baráttal találkozik, de a legjelentősebb mégis Asuna, akivel kisvártatva— a kezdeti vitázások ellenére hamar összemelegednek, így közös erővel törhetnek a cél felé, hogy megmentsék a saját és társaik életét.
Emlékszem, amikor kijött az anime szinte habzsoltam — volna, ha nem hetente jött volna ki egy rész. Számomra nagyon egyedi, nagyon új világ volt, a karakterek megnyerőek, a harcok epicusak és izgalmasak voltak, és az egész helyzet nagyon elgondolkodtató, és jó pár helyen szívszaggató is. De persze emlékezzünk meg arról, hogy más hasonló anime is a kezünk közé akadhat, nevezetesen az Accel Word, de arról kicsit később.
De kezdjük azzal, ami nem éppen jön be. Ami egyértelműen idegesít az az, hogy minden egyes kislánynak, aki összefut Kiritoval rendre pontosan bele kell zúgnia ebbe az egy szem elsőre eléggé szürke fiúcskába, aki bár valóban erős, jól néz ki, de úgy elsőre nem sokat ad magából. Azt meg ne mesélje be nekem senki, hogy fél nap alatt bele lehet szeretni egy hallgatag, maximum két mondatot kieresztő srácba. Vagy lehet ez a szexepilje az összes kis libuskának? Szóval ezeknél a pillanatoknál elég hárem anime szaga volt a dolognak, és igen idegesítő volt, az a sok vékony hangú Kirito-kun megszólítás.
A többi kapcsolat viszont remek. Kezdve azzal, amikor Kirito bekerül egy céhbe, és végre úgy érzi, hogy valahova tartozik, aztán megtörténik a baj: Kirito ekkor vált szerintem ennyire befelé forduló alakká, mivel nagyon megviselték a történtek. Ebből a gumójából csak Asuna képes kifejteni, akivel a kapcsolata már az első pár részben elkezdődik, mikor együtt legyőzik az egyik Bosst. Náluk igenis elhiszem, hogy masszívan egymásba szerettek, hiszen volt idejük megismerkedni, nem egyszer találkoztak fél napra… És akkor itt emelném ki, a legnagyobb piros pontos elemét a történetnek. Ugye volt már példa rá, hogy egy animében ezerrel dúl a love,(lásd: NANA) Láthatunk példát olyanra, hogy csak utalások vannak szerelmi kapcsolatokra, és csak maximum a történet végén kapunk pontos megerősítést (Lásd: Naruto) de, én ennél az animénél találkoztam először olyannal, hogy egy sorozat harcos, és romantikus is legyen egyszerre, pedig jó párat láttam már. Olyat meg remélni sem mertem, ahol a szerelmes pár vállvetve harcol egymás mellett. Végre egy anime ami vegyíti a kettőt, és nem kerülgeti a szerelmi szálat, mint a forró kását, mintha az bűn lenne. Jó, persze nem úgy kell elképzelni őket, mint a mai tiniket, hogy ki se másznak egymás szájából, hanem szépen együtt vannak, kézen fogva, nagyon romantikus, letisztult szerelem az övék.
Az első évad vége megdöbbentően szép, és kellően felvezeti a másodikat, ami bár tisztességes alapokon nyugszik valamiért mégsem tudott annyira megfogni, mint az első. A motiváció megfelelő, de Asuna például csak a szenvedő, megmenteni váró szűzlány szerepét tölti be, Kirito kishúga irritálóbb már nem is lehetne, de az új világ szintén jól felépített és hoz némi újítást. Az egyik legelgondolkodtatóbb üzenete, ahogy a való világba visszatérő játékosok hogyan képesek újra beilleszkedni a saját világukba. Először arra gondoltam, hogy én biztos rá se tudnék nézni többé a NervGearre, nem hogy belépni egy játékba, de aztán — ahogy láthatjuk is, nem csak Asuna megmentésére siet Kirito, hanem azért is megy vissza a játékba, mert valahogy ott érzi élőnek magát, hiszen jó pár évet töltött ott, és élte ott az életét.
A harmadik szezonon látszódik, hogy nagyon erőlködtek. Újabb játékot, újabb világot akartak hozni, de nekem ez nagyon izzadság szagú volt. Tudom én, hogy fontos az újítás, de talán a már meglévő karakterek kibontását, és maximum csak egy vagy két új szereplő behozatalával jobban jártak volna.
Összességében, én nagyon szeretem a Sword Art Onlinet, mivel olyat kaptam — főleg az első évadtól, amit már nagyon régóta vártam. Azért került a kezdő kategóriába, mert könnyen érthető, izgalmas, és közben tanító jellegű is, így minden kezdőnek tudom ajánlani!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback