Abban kiegyezhetünk, hogy kevés ember irtózik a hangyáktól. Inkább félünk pókoktól, meg darazsaktól, de a hangya valahogy nem izgatja fel a legtöbb embert. Pedig kéne, mert a következő mese egy nagyon bátor, és jószívű hangyáról szól. — Marvel csitt!
Történetünk főhőse, a feltaláló Fürge azon van, hogy megkönnyítse népe életét, akiknek minden évben a gonosz sáskáknak kell gyűjtögetniük elemózsiát a télre. Azonban Fürge kétbalkezessége mindent romba dönt, s a jó szándék ellenére, ami vezériéi sikerül bajba sodornia hangyatársait, akiknek még több rabszolgamunkát kell teljesíteniük a nyár vége előtt, különben Szökken és bandája kiírtja őket. Fürgének azonban remek ötlete támad. Azt javasolja, hogy a bogarak városából kérjenek fel harcos bogarakat, akik megvédik őket a sáskáktól. Az ötletet Atta, a hangyák hercegnője támogatja, hiszen Fürge így nem lesz végre láb alatt, tehát a hangyák háborítatlanul végezhetik a dolgukat. Arra azonban nem számítanak, hogy Fürge hoz is bogarakat, de Fürge csak azt hiszi, hogy harcosok. Valójában egyszerű cirkuszi bogarak, akik kicsit sem konyítanak a védelemhez, így Fürgének ismét be kell látnia, hogy bár a szíve a helyén van, mégsem tud hasznos lenni, sőt újabb és újabb veszélybe keveri társait. A bátor hangya azonban nem hagyja el őket, az utolsó lélegzetéig küzd a sáskák ellen, oldalán újdonsült barátaival, akikkel közös terv kovácsolása után sikerül megmenteniük a hangyák közösségét.
Három évvel a Toy Story után, a Pixar ezúttal állatkákkal, közöttük is szinte a legkisebbek életével rukkolt elő, és nem mondom jól teljesített. A hangyák és a többi bogár élete, szenvedése, harca megindító, elgondolkodtató, és nagyon szórakoztató is.
Fürge szerves tagja kíván lenni népének, de valahogy mégis kilóg a sorból. Az ő jelleméhez nem passzol, hogy minden áldott nap monoton ütemben hordja fel a kupac tetejére a magokat, hogy aztán ne is ők egyék meg, hanem a kizsákmányoló sáskák. Fürge úgymond lázadozni próbál a rendszer ellen, amibe született, de ezt eddig békésen tette, ám amikor elszabadul az ő általa beindított pokol, kitör a társai által érzett harag és utálat, és a kis hangya végre megérti, hogy a lelke mélyén nem csak ő érzi, hogy nem való oda, hanem a társai sem akarják maguk között tudni. Érdekes üzenet. Ha nem tudsz beilleszkedni, és nem teszed rendre pontosan, amit mi, ha egy kicsit is különc vagy, ha egyedit szeretnél alkotni, ha ki akarsz tűnni, ha más vagy, megvetünk, már nem leszel egy közülünk. Bravó Pixar!
A másik oldal a sáskák. Mint említettem ők a képviselői egy kizsákmányoló, hatalommániás rétegnek. Megvetik, lenézik a kisebbeket, még csak nem is veszik őket bogárszámba (szóvicc…) tulajdonként, rabszolgaként tekintenek rájuk, akik csak arra jók, hogy javakat gyűjtsenek nekik, és ha nem teszik az erejüket használják, hogy zsarnokoskodjanak felettük. — mást nem is tudnának, mert agyuk az nincs sok. Ennél konkrétabb utalás már csak az lenne, ha öltönyös sáskák lennének. Ami érdekes számomra, hogy igazából banditaként, egyszerű útonállóként mutatják be őket, és csak, aki jobban alá ás, az képes meglátni az igazi párhuzamokat. Érdemes odafigyelni!
A cirkuszi bogarak nagyon színes karakterek, mivel többféle bogárból tevődik össze a társulat. Kedvencem a katica, aki bár fiú, mindig a nőies külsejével szívatják, főleg miután feltámad benne valami anyai ösztön. Ők azok, akik már nem próbálnak meg beilleszkedni a saját népük közé, így rákényszerülnek, hogy új közösséget alkossanak.
Fürge és Atta hercegnő közti románc olyan szempontból elgondolkodtató, hogy Atta az elején szinte azt kívánta, hogy Fürge menjen, vesszen el a bogarak városában, és soha ne térjen vissza, ám amint Fürge bizonyít, láss csodát egyből szimpatikus lett, és megtetszett neki. Milyen szomorú, hogy nem csak hangyák közt szokás ezt csinálni.
Jó sok helyen azért humoránál van a film. Leginkább a beszólások, vagy a helyzetkomikumoknál érezhető ez, és persze ott vannak a színpompás magyar szóviccek, amik nagyon jól működnek. Animációt tekintve nem sokban tér el a Toy Storytól, szép az animáció, de még nagyon kiforratlan bár az 1998-s évhez mérten nagyon szép teljesítmény.
Összefoglalva. Az Egy Bogár Élete tisztességes társadalomkritika, aranyos, gyermekek számára is könnyen érthető köntösbe öltöztetve. Itt kezdődött szerintem az a gyerekfilmnek álcázott valójában felnőttnek szánt rajzfilmgyártás, amiről a Pixar híres, és lássuk be, nagyon tudják, hogy kell ezt csinálni!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
