Miután az első évadot már kiveséztük, jöjjön az aprócska könyvesbolt történetének második felvonása, ami egyébként személyes kedvencem. A humor intenzitását ebben a hat epizódban nagyjából a Kockafejek negyedik szezonjához tudnám hasonlítani – a széria zseniálisan debütált, ám ami ezekben a részekben történik, attól jócskán megfájdultak a rekeszizmaim és az állkapcsom is.
A kezdésben Fran (Tamsin Greig) zongoraleckéit követhetjük végig – a hangszernek akkora sikere lesz, hogy Bernard (Dylan Moran) és Manny (Bill Bailey) is a hatása alá kerül, nem is akárhogyan. Aztán megtudhatjuk, hogyan birkóznak meg a karakterek a nyári hőséggel, ami nagyobb veszélyt rejt magában, mint azt gondolnánk, főleg Mannyre nézve. Felbukkan egy gengszterből lett író is, aki azonban olvasni nem tud, Fran egy olyan állást kap, ahol fogalma sincs, mit kéne csinálnia, a pedig srácok kissé átalakítják a boltot, hogy csökkentsék a konkurenciát. Végül Fran életmódot akar váltani, de próbálkozása balul sül el, ráadásul a boltban sem lel senki nyugalmat miután a szomszédban megkezdődnek a felújítási munkálatok.
Mint azt a bevezetésben említettem, ebben az évadban ütöttek leginkább a poénok, és ebből a szempontból is talán az első három epizód érdemel külön említést, hiszen ezek sikerültek a legjobban. Ezek közül is az első részt emelném ki, ami jellemzően a humor fizikai aspektusát helyezte előtérbe, ugyanis mind a három főszereplőnek volt lehetősége közelről megismerkednie a zongorával – magát a cselekményt, és természetesen a poént sem akarnám lelőni, legyen annyi elég, hogy a The Entertainer csúcspontja az a jelenet, amiben Fran, Manny és Bernard egyszerre ügyeskednek a hangszerrel, Ez a szcéna számomra kísértetiesen hasonlított arra, amikor a Tom és Jerryben Jerry egyszer megpróbálta szabotálni Tom zongorakoncertjét, mivel drága egerünknek konkrétan a hangszerben lakott.
Ha már szóba jött a konkurencia, erre a témára is kitérnék egy kicsit. Ugyan az utolsó szezonban jobban előtérbe kerül ez a probléma, a csírája itt kezd el látszódni. Bernard, aki utálja a vevőket, és anblokk a könyvesboltokat, teljesen kiakad, amikor az emberek elkezdenek más helyekre özönleni. Szerencsére Mannynek és Frannek mindig vannak frappáns ötletei, és az üzlet átalakításakor ezek a briliáns ideák meg is valósulnak. A kávéautomata, a rikító zöld kanapé és a jól látható, ám totálisan felesleges információs pult azonban csak nekik tűnik fantasztikusnak, azonban hihetetlenül izgalmas figyelni, hogy miket össze nem bénáznak annak érdekében, hogy megtartsák a vásárlókat – később pedig, amikor komolyabbra fordul a versengés, még több ilyen momentumnak lehetünk szemtanúi.
A Black Books tehát továbbra is fenomenális, ám megint rázhatom az öklömet, mert legközelebb már az utolsó szezonnal jövök. Hiába, minden csoda csak három napig tart. Vagyis, évadig.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
