Múltkor szó esett az életre kelt játékokról. Itt is ez a helyzet, ám jelen esetünkben egyetlen plüssmackóról beszélünk, aki kinézetre édes egy pofa, de ha megszólal nehezen hisszük el, hogy egykor egyszerű játékszernek szánták.
John Benett (Mark Wahlberg) egy átlagos kisfiú, és minden vágya, hogy igaz barátokra leljen, ám a szomszédságában élő gyerekek nem szimpatizálnak vele, de nem arról van szó, hogy utálják,egyszerűen nem tűrik meg maguk között. Azonban még azon a télen karácsonykor, John végre megkapja, amire vágyott, egy egyszerű plüssmackó személyében, akit el is nevez Teddynek. Azon az éjjelen John azt kívánja, hogy mackója bárcsak életre kelne, akivel örökké barátok maradnának. Mikor reggel felkel, Teddy csodás mód valóban feléled, és beszélő, lélegző, élő lény lesz, így John teljes egészében megkapja élete legjobb barátját. Jó pár év eltelik, mindketten felnőttek, ám Teddy nem maradt az a kedves, aranyos plüssmackó, akit megismertük, amolyan felnőtt maci lett, aki betép, alkoholizál, autót vezet, és ami a legfontosabb irdatlan mocskosul beszél, persze Johnnal karöltve. A férfi próbálja egyenesben tartani az életét barátnőjével Lorival, (Mila Kunis) aki bár jó humorú, nem nagyon örül neki, hogy a pasija még mindig a plüssmackójával érzi a legjobban magát, és a lány megpróbálja külön utakra terelni őket, hogy normális életet élhessenek. A baj akkor kezdődik, amikor egy beteges, megszállott rajongója Tednek el akarja rabolni, hogy a fiáé legyen a híres életre kelt plüss.
Zongorázzuk le a problémákat: Az a baj ezzel a filmmel, hogy, ha vaki nem bírja Seth MacFarlane elborult, alpári, már-már gusztustalan humorát — amit a Family Guyból már megszokhattunk, — akkor ezt a filmet nem neki találták ki. Dől a csúnya beszéd, a fingós, szarós poénok orrba, szájba, a szexuális tartalmúakról nem is beszélve. Szóval, aki nagyon galamblelkű, akkor inkább ne vállalkozzon ilyesmire.
De, ha te nem egy szentfazék vagy, akkor másfél órányi röhögő görcsös tömör gyönyör vár rád. Esküszöm minden poénja zseniális, még akkor is, ha gusztustalan. Teli vannak helyzetkomikumokkal, filmes, képregényes és sorozatos utalásokkal, ami még több poént és viccet szül. De van a Tednek azért egy érzelmesebb oldala is, és az John és Lori kapcsolatában mutatkozik meg. Az ő drámájuk a sok viccen túl, ha belegondolunk elég komoly, és egyedi problémával küszködik, méghozzá egy beszélő plüssmackóval. John nem tud Tedtől elszakadni, de szereti Lorit, és vele szeretne élni, de Ted az, akivel felnőtt, és mindent megosztott, ő képviseli John gyermeteg énjét. Lori nem gonosz, sőt, csak segíteni akar Johnnak, hogy ne rontsa el az életét, hiszen nem épp kifizetődő minden áldott nap betépve terpeszteni az alfelünket a kanapén. Ted és John barátsága pedig olyan, amire minden gyerek, vagy akár még a felnőttek is vágynak, hiszen ez a kis vattacsomó az egész gyerekkorát Johnal töltötte, minden élményt együtt éltek át, így érthető a túlzott ragaszkodás, de néha még a legjobb barátoknak is kell a távolság, hogy a saját életüket megzabolázzák.
A Ted hatalmas újdonság, olyan, amit nem igen láttunk még, mind technikáját, mind stílusát tekintve, ezért lett annyira sikeres, és joggal, mivel tényleg hihetetlen szórakoztató, ami a hab a tortán, hogy ráadásul még tant is, természetesen, ha vagyunk olyan érettek, hogy felfogjuk.
A Tedet elraboló apuka és fia egyenesen ijesztőre sikeredett. Beteges, elmeháborodott mindkettő, és plüss révén van mit félnie Tednek, hiszen ahogy láthatjuk is a filmben nem lehet csak úgy beszambázni a rendőrségre, hogy valaki ellopta a macimat, elég röhejes lenne.
A végső dráma pedig komolyan mondom szívszorító, mivel én is egy hasonló plüss gazdája vagyok, így szabályosan könnybe lábadt a szemem a végén, és szerintem ez a legjobb, hogy megnevettet, elgondolkodtat, és képes el is szomorítani, tehát rengeteg érzelmet tud felszínre hozni.
Aki megpróbálkozik a Tedel, az tényleg készüljön fel egy- két nos, nem épp szép, vagy illedelmes mondatra, és minimum egy gusztustalan jelenetre is, de ha nem veszünk mindent véresen komolyan, és el tudunk engedni pár teljesen felesleges erkölcsi hercehurcát, akkor nagyon fogjuk élvezni az egészet. Utolsó megjegyzés, amit a második résznél kifejtek. Nem való gyereknek. Hiába nézi szülővel, hiába beszélő plüssmackó, nem való egyik része sem a kölyköknek, ez felnőtt film, jó lenne ha ezt a felelőtlen szülőgárda agyába is eljutna, nem hiába b+-ol a sok kilenc éves…
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback