Mostanában igen sokat gondolkodtam a – YA-regényekben és tévésorozatokban igen gyakori – talán legmegosztóbb narratív elemről: a szerelmi háromszögekről. Elmélkedésem központjában pedig leginkább az állt, hogy milyen hatással vannak ezek a történetre és az adott történet fandomjára. Az agyam pedig, jó/rossz szokásához híven, nem hagyott nyugodni, úgyhogy végül megszületett ez a cikk.
Szeretném azzal kezdeni, hogy nem tartom magamat szakértőnek a témában – én csak egy egyszerű lány vagyok, aki sok könyvet olvasott és végignézett jó pár sorozatot –, viszont sokat gondolkodtam a témán, és úgy látom, hogy a szerelmi háromszögeknek három válfaja létezik, amiket én a következőképpen hívok: a biztos, a bizonytalan, és a szokatlan.
A biztos szerelmi háromszög esetében a karakterek vívódása csak terelés, a háromszög végkimenetele pedig már a történet elején egyértelmű – tudjuk, hogy A-t és B-t egymásnak szánta a sors, és a történet végére össze is jönnek, C pedig csak egy hamvába holt próbálkozás A részéről. Az írók számára azért jó ez a megoldás, mert így késleltetni tudják a központi páros boldogságát, feltüzelve a rajongókat.
Tulajdonképpen ezzel a verzióval nincs is problémám. Ebben az esetben a románc kiépülését a narratíva erős mellékszálként használja, azonban a rajongók felsorakozhatnak a páros mögött, aminek hála a fandom egységes lesz, hiszen jó történetvezetés mellett a rajongóknak mindössze csak egy aprócska szelete fog A-nak és C-nek drukkolni. Arról nem beszélve, hogy a fókusz továbbra is maradhat a történet főszálán.
A Castle többször is megugrotta ezt, méghozzá gyönyörűen – a harmadik évadban behozták Josh-t, Beckett sebész pasiját, aki, teljesen pozitív jellemvonásai ellenére, még mindig továbbra is a fandom által legjobban utált karakter – mivel a rajongók Castle és Beckett mögött sorakoztak fel. A Josh és Beckett közti kapcsolat hátráltatta a központi páros egymásra találását, de a fő történetszálnak nem ártott – sőt, még segítette is azt.
Richelle Mead Vámpírakadémiájában senki sem gondolta komolyan, hogy a főszereplő, Rose a végén Adriannel hajt majd el a végtelenbe – ám mivel a történet azon pontján, mikor Rose és Adrian megpróbálkozott egy kapcsolattal, a tényleges férfi főszereplő, Dimitri többé már nem tűnt lehetséges választásnak, ezért Rose megpróbált továbblépni, és megpróbált kialakítani egy egészséges párkapcsolatot. Mi olvasók tudtuk, hogy ez nem fog működni, de mindez rendben is volt.
A biztos szerelmi háromszögre nincs szükség, de attól általában még nem árt a történetnek, és a rajongóknak sem, hiszen a fandom egységes marad.
A bizonytalan szerelmi háromszög már egészen más tészta. Ebben az esetben A folyamatosan B és C között vacillál, mivel mindkettejük mellett pont annyi pozitívum szól – és ez bizony megosztja a fandomot. Sőt, kész háborúk robbanhatnak ki a különböző frakciók közt. A marketing szempontjából persze gondolom mindez jó, hiszen beindul tőle a szociális média, lehet róla cikkeket írni, stb. Egyszóval az emberek a sztoriról beszélnek, az pedig mindig jó.
Ahogy én látom, a CW rengeteget használja ezt a felállást: a Vámpírnaplókban Elena folyamatosan Damon és Stefan közt őrlődött (bár bevallom, a negyedik évaddal befejeztem a sorozatot, szóval nem tudom, hogy mostanában mi a helyzet). A rövid életű – és véleményem szerint jogosan kaszált – Star-Crossed esetében még a showrunnerek is bevallották, hogy úgy tervezték, a központi srác, Roman, folyamatosan két lány, Emery és Teri közt fog ingázni, a végén pedig az utóbbi választja – ami véleményem szerint rosszul sült volna el, mivel a sorozat alapból úgy reklámozták, hogy a központi románc Roman és Emery közt fog kialakulni. És azt hiszem, még tudnám sorolni egy darabig a példákat.
Ismétlem: ez rossz, hiszen egymás ellen fordítja a rajongókat – a tábor, amelyik A-nak és B-nek szurkol, és az, amelyik A-nak és C-nek, végül egymásnak fog esni, ami szétszakítja a fandomot, toxikus környezetet hozva létre a rajongók számára. Sok rajongó nagy eséllyel feladja majd, otthagyja a fandomot, így az meggyengül. Arról nem is beszélve, hogy nagy valószínűséggel a harc B és C között A kegyeiért kapja majd a központi hangsúlyt a narratívában, amitől a tényleges főszál a háttérbe szorul.
A szokatlan szerelmi háromszög esetében nem tudok egyértelmű definíciót adni – mindössze csak annyit tudok mondani, hogy ebben az esetben valami a normától egészen eltérő történik. A pokolba is, nem tudok mást tenni, csak felhozni pár példát.
Cassandra Clare könyvsorozatában, a The Infernal Devicesban Tessa két fiú – Will és Jem – közt őrlődik. Tessa halhatatlan, a fiúk halandók. A történet végén Jem megragad egy furcsa, mágia táplálta állapotban, ami miatt egy hosszabb időn keresztül nem öregszik, viszont távol kell élnie a barátaitól. Miközben ebben az állapotban sínylődik, Tessa és Will összeházasodik és családot alapít. Egy évszázaddal később Will már halott, Tessa él, Jem visszakapja az életét – mire ő és Tessa összejönnek. Ebben az esetben mindkét páros rajongói elégedettek, miután valamilyen módon Tessa mindkét fiúval boldog, egészséges kapcsolatot alakít ki (közel két évvel azután, hogy először olvastam a könyvet, még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e a leggagyibb, vagy legnagyszerűbb lépés az írónő részéről).
Alaya Dawn Johnson regényében, a The Summer Prince-ben June és Gil legjobb barátok, és mindketten ugyanabba a fiúba, Enkibe szeretnek bele (a szereplők szexualitása sosincs kimondva a könyvben, de June nagy valószínűséggel demiszexuális, Gil homoszexuális, Enki pedig pánszexuális, és nem jelent neki problémát, hogy egyszerre több szeretője is legyen). June és Gil ahelyett, hogy megküzdenének Enkiért, úgy döntenek, hogy megosztozhatnak rajta, miután mindketten jó hatással lehetnek a fiúra.
Hogy összefoglaljam a dolgokat: véleményem szerint bár a biztos szerelmi háromszögekre nincs szükség, azok nem ártanak a sztorinak – sőt, megerősíthetik a fandomot, és még a narratívát is előresegíthetik. Ezzel ellentétben a bizonytalan szerelmi háromszögek csak ártanak mind a sztorinak, mind a fandomnak. A szokatlan szerelmi háromszögek pedig egészen másféle kategóriába tartoznak – lehetnek egészen üdítők, vagy az is előfordulhat, hogy túl messzire mennek, és olyankor elveszítik a nézők/olvasók szimpátiáját. Úgyhogy csak óvatosan velük!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
