A mai alkalommal kezdetét veszi egy időutazás, melyben végig haladunk a Pixar animation rajzfilmjein. A sort máris az egyik legsikeresebb művük a Toy Storyval kezdem, mely pontosan olyan idős, mint én.
Andy egy hihetetlen boldog, nagy fantáziával megáldott kisfiú, aki imád játszani. Kedvenc játéka Woody, a Cowboy sheriff, aki minden kitalált történetének főszereplője. Azonban Andynek még nagyon sok más játéka is akad, mint például Krumpli fej úr, vagy Rex, a T-rex, ott van még a rugó testű kutya Slinky, de a megannyi kisautóról, vagy műanyag katonáról se feledkezzünk meg. Ám ezek a figurák nem csak egyszerű játékok. Amint egyedül maradnak a fiú szobájában életre kelnek, és egy masszív közösségként dolgoznak együtt, hogy boldoggá tegyék gazdájukat. Minden, Andyt érintő problémát, vagy történést együtt élnek meg vele — és az épp aktuális dolog a költözés. Woody, a játékok vezére figyel arra, hogy mindenki a helyén legyen a költözés pillanatába, hogy senki se vesszen el, hiszen ő mindenkivel törődik. Ezt azonban egy másik esemény előzi meg, Andy születésnapja, amit előrehoztak, pont a költözés miatt, és most az egész játék kompánia pánikba esve várja, hogy milyen új játékkal bővül a társaságuk. Andy eleinte semmi fontos újdonságot nem kap, ám az utolsó dobozban rejlő ajándék mindent megváltoztat. Buzz Lightyear az űrhajós szuperhős csatlakozik hozzájuk, akiben új játék mivolta miatt, még nem tudatosult, hogy ő csak egy játék, és emiatt azt hiszi, hogy űrhajósként egyismeretlen bolygón landolt. Woody természetesen azonnal féltékeny lesz, az új, modern játékra, ráadásul pár nap múlva Andy már le is váltja, és a Cowboy kalap űrhajós sisakra cserélődik, Woody pedig kis híján kikerül a vezéri státuszából. Woody féltékenységétől fűtve véletlenül kilöki Buzzt az ablakon, és játéktársai áruló rossz fiúként tekintenek rá, ám Woody a megmentésére siet a még mindig önismereti problémákkal küzdő űr boynak, hogy még a költözés napja előtt időben csatlakozhassanak játék társaikhoz.
A pixar azt adta a gyerekeknek, amire mióta van gyerek és játék, vágynak rá. Élő, lélegző, beszélő játékok, és bár Andy nem élő állapotukban játszik vele, a tény, hogy játékaink lélekkel, és szellemmel rendelkező lények, máris más megvilágításba helyezi, az egész játszási procedúrát.
Nem tudom mikor láttam először, de már akkor is nagy hatással volt rám. Emlékszem, hogy mennyire utáltam rendet rakni a szobámban, de a film után szó nélkül raktam őket a helyükre, hiszen minden gyerek azonnal arra gondol, hogy mi van, ha az én játékaim is titokban ide-oda mozognak, a szobámban csak én nem látom? Rögtön másként kezdi kezelni a gyerek az összes kacatot, a legotól kezdve a babákon át a plüssmackóig. Lehet, hogy nem lesz mindig minden tökéletes rendben, de a bánásmód akkor is megváltozik. Nem fogja dobálni, nem fogja leharapni a fejét, hiszen nem akarja majd bántani, mert megtanulja a filmen keresztül, hogy az fáj annak a játéknak. A ragaszkodás is megerősödik. Ha valamelyik játék elromlik, megsérül, nem kidobni akarja majd, hanem megjavítani, és valószínű ez később más tárgyaknál is érvényesülni fog, ami nagyon jót tesz a jellemfejlődésnek. Andy szépen bemutatja ezt, hiszen amikor Woody és Buzz eltűnik, szinte kétségbeesetten keresi őket, és nagyon hiányoznak neki. A kedvencem, mégis az, ahogy a film bemutatja a kedvenc játék helyzetét. A kedvenc játék helye, a gyerek ágyán van. Ez tagadhatatlanul így van. Az én kedvenc plüssöm is ott csücsül nekitámasztva a párnáimnak, ahogy Woody is ott ül mindig, és joggal félti a helyét — szó szerint— hiszen nem csak a kedvenc játék pozíció, de a játékok vezére címért is versenyeznie kell.
A történet a játékainkkal való bánásmód mellett a barátságról is szól, ahogy a főcímdal is énekli: „Vár rád egy jó barát!” Először úgy értelmeztem, hogy Andy és Woody kapcsolatára utal a dal, de később rájöttem, hogy ez Woody és a többi játékról is szól, akik egymástól függnek, és csak a másikra támaszkodhatnak. Bár Woody sokkal eszesebb jó pár társánál, a többiek is megérik a pénzüket, annak ellenére, hogy néha nem látnak az orrukon túl. Ez főleg akkor nyilvánul meg, amikor nem hisznek Woodynak, azok után, hogy min mennek keresztül együtt, a bizalom érthető okból törik meg, de valahogy azt éreztem jobban is bízhatnának abban, aki folyton az ő védelmükért élt. A barátság ereje Woody makacs bizonyítási vágyában mutatkozik meg, hiszen mindenképp vissza szeretné kapni a többiek bizalmát, és ehhez az kell, hogy megmentse a kelekótya Buzzt. Buzz karaktere először nagyon idegesítő a személyiség zavara miatt, ám amikor látjuk a rádöbbenését, hogy ő csak egy műanyag figura, az igazán megható pillanat. Az összefogás és a közösen megélt kalandok pedig jó, sőt elválaszthatatlan barátokká kovácsolja a két riválist.
A játékgyilkos Sid pontosan bemutatja azt a fajta gyereket, aki egyszerű anyagdarabként kezeli minden játékát. Felrobbantja, szétvágja, szétszedi őket, és groteszk lényeket gyárt belőlük csak úgy heccből, Andy játékai pedig látva játéktársaik kínját, rettegnek is a szomszéd fiútól rendesen. Woody azonban szépen megtanítja a fiút a leckére, így egy életre elveszi a kedvét, hogy kínozza a játékait.
Ez a Pixar első mozija, ami korához képest hatalmas újítás volt akkoriban, hiszen nem ceruzarajz, hanem már gépi animáció, ami igazán szép, pedig már húsz éves. A viccek és a dialógusok nagyon jók, a történetvezetés kiváló, nem unalmas, leköti a felnőttet és a gyereket egyaránt, az üzenete pedig páratlan, és megható. Minden gyereknek kötelezővé tennél, nem csak az első, de később a második és harmadik részt is, hiszen nem csak játékainkkal való bánásmódot tanítja meg nekünk, hanem arra is nevel, hogyan viselkedjünk embertársainkkal — pedig ezek csak játékok.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback