Oldal kiválasztása

A sorozat ezúttal főleg személyes indíttatású ügyekkel foglalkozott, így nemigen jutott idő a korábban jól bevált „egy ügy egy epizód” formátumra, aminek meg is lett a maga böjtje: mélyrepülés, karakteridegen tettek, kiszámítható döntések, és egy harmatgyenge évad a hetedik szezon jellemzése.

A viselkedéselemzőket ezúttal komoly vizsgálatnak veti alá Strauss (Jayne Atkinson) és az FBI vezetése, mivel úgy vélik, hogy Prentiss ügynökkel (Paget Brewster), és ellenségével, Doyle-lal (Timothy V. Murphy) történtek során a csapat túllépet a szövetségiek hatáskörén, és az egész helyzetet személyes indíttatás vezette, nem pedig a józanész. A vallatás során Hotch (Thomas Gibson), Reed (Matthew Gray Gubler), Morgan (Shemar Moore), J.J. (A. J. Cook), Rossi (Joe Mantegna) és Garcia (Kirsten Vangsness) is számot adnak az eseményekről, köztük Prentiss eltűntetéséről, egy kisfiú haláláról és Doyle bosszúhadjáratáról – a csapat léte függ a bizottság döntésétől.

gyilkoselmek.s07.4

A BAU számára nemcsak a munka válik nehézkessé, hanem a magánélet is: Garcia döntésre jut Kevint (Nicholas Brendon) illetően, ám kissé megijed Morgan reakciójától, J.J. még mindig őrlődik a lehetséges munkák között, Prentiss nem tud szabadulni tette árnyékától, Reed becsapva érzi magát, és Hotch kapcsolata is fordulóponthoz érkezik. Ám egy magas kvalitásokkal rendelkező bűnöző olyan tettre szánja el magát, ami megrendíti a csapatot, és megmutatja, hogy mekkora veszélynek is vannak kitéve barátaik és családjuk.

A Gyilkos elmék már korábban egy igencsak véres és durva fordulatot vett, ahol az alkotók erőteljesebben láttatták a nézővel az erőszakot és brutalitást – korábban inkább a hatásra fókuszáltak, amit hosszú snittekkel és remek színészi játékkal értek el. Az írók pedig ennek rendelték alá a történéseket és a logikát, aminek megfelelően az esetek véresek, és kíméletlenek – mintha csak az erőszakkal lehetne eladni a show-t.

Ugyanakkor a személyes vonatkozású esetek is megszaporodtak, míg az előző évadokban egy-egy ügy kapcsán merült fel, például Morgan családi háttere, vagy Reed anyjának érintettsége, most azonban egymást érik azon esetek, amik valamelyest kapcsolódnak a BAU tagjaihoz, vagy éppen ők látják kárát a bűnözői elmék kreativitásának. Ez pedig túl sok, hiszen nem csak ők az FBI, és nem csak ők foglalkoznak különleges esetekkel. Amúgy az írói fáradtságot az is jelzi, hogy már közel sem a sorozatgyilkosok, vagy eltűnt személyek utáni nyomozás teszi ki a csapat munkájának nagy részét, hanem hozzájuk egyáltalán nem köthető tettek, mint mondjuk egy bankrablás.

A Gyilkos elmék már közel sem olyan magas színvonalú sorozat, mint az első évadaiban, amit mi sem támaszt jobban alá, hogy az otthont adó csatorna keresi az utódot, ami hasonlóan kriminális elmék kézre kerítésével foglalkozik, csak másfajta szemszögből közelíti meg az ügyeket. De talán a vérfrissítés és a konkurencia segít a széria alkotóinak, hogy ismét felvegyék a kesztyűt és ringbe szálljanak.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.