A fantasztikus negyedik évad után jöjjön a szokásosnál is rövidebbre sikeredett ötödik szezon, amitől nem csak azért féltem, mert utána nem áll rendelkezésre több rész, hanem, mert az elődje túl magasra tette a mércét, amit ez az egyedülálló, ám a szokásostól eltérően ötven perces epizód első látásra nem ütött meg. Amint viszont jobban górcső alá vesszük a The Internet Is Comingot, rá kell jönnünk, hogy nem szabad alábecsülnünk a jelentőségét.
Royból (Chris O’Dowd) és Jenből (Katherine Parkinson) netes sztár lesz, ám ez a hírnév sajnos nem olyan, mint amilyenre számítottak. A két kolléga ugyanis azáltal válik internetes fenoménná, hogy Roy egy törpenövésű barisztával veszekedik a nyílt utcán, akit rögtön ezután elüt egy autó, Jen pedig azért, mert egy hajléktalanra önti a kávéját. Mindkét helyzet rendkívül abszurd, és egyik sem történt szándékosan, ám ez egyáltalán nem látszik azokból a térfigyelő kamerás felvételekből, amik pillanatok alatt felkerültek az internetre. Roy és Jen egyből közutálat tárgyává válik, aminek Douglas (Matt Berry) sem örül, hiszen nagyon rossz fényt vet a cégre is. Míg a „bűnös párocska” próbálja összekaparni méltóságuk megmaradt darabkáit, addig Douglas a világ egyik legnagyobb bölcsességét adja át Mossnak (Richard Ayoade), amitől a geek srác élete gyökeresen megváltozik.
A fő ok, amiért eleinte úgy éreztem, hogy ez a különkiadás gyengére sikeredett, az az, hogy túl komoly témát dolgoz fel. Graham Linehan egy zseni, aki most is fenomenálisan játszadozik a szavakkal, és csűri-csavarja a sztorit, ám az korántsem vicces – vagyis, igen, az, de keserű a nézők kacaja. Az internet egyszerre tud a világ legcsodálatosabb és legborzalmasabb találmánya is lenni, az utóbbira mindenki tud legalább egy példát vagy okot mondani. A média különösen ért a valóság torzításához, és a félreinformálás kiváltképp gyorsan és egyszerűen tud működni a világhálón. Ugyan nem volt szép az, amit Roy és Jen művelt, mégis a rendesen felnagyított sztori jutott fel az internetre – akárcsak a valóságban. A The Internet Is Coming, tehát számomra inkább egy humorral enyhén átitatott tanmese, mint puszta vígjáték. Emiatt természetesen rossz nem lesz az epizód, csak más, ez a tény viszont elegendő ahhoz, hogy a nézők kételkedjenek a sikerében.
Ezenfelül akadt még valami, ami miatt azt mondhatom, hogy a különkiadásnak igenis ott a helye a top epizódok között, ez pedig a befejezés. Én alapvetően hadilábon állok a finálékkal (és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb néző hasonlóan áll hozzájuk), mert sokszor még a vígjátékok sem mentesek a könnyfacsaró befejezésektől, ám a The Internet Is Coming utolsó percei méltó lezárása volt nem csak a kurta szezonnak, hanem magának a sorozatnak is. Az alkotók konkrétan egy olyan csavarral megspékelt happy endet toltak az arcunkba, hogy percekig csak pislogtam, ám utána majdhogynem nekiálltam tapsolni. Ilyen briliáns befejezést még soha nem láttam, úgyhogy innen üzenem a kedvenc szériáim íróinak, hogy tessék Graham Linehantől és csapatától tanulni!
Fáj a szívem a Kockafejek miatt, mert egy nagyon könnyen megszerethető szériáról van szó, ami rettenetesen rövidre sikeredett – ugyan elméletileg Linehanék terveznek két spin-offot is, de nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire számít hírnek vagy éppenséggel pletykának.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
