Naruto. A japán Barátok Közt… Na, jó azért ez túlzás, de azt be kell látnunk, hogy animések körében van olyan hírhedt ez az anime, mint a kis nyugdíjasok közt a szintén neves magyar szappanopera. De, hogy miként igázott le kontinenseket a tini nindzsa kalandjai? Nos…
Történetünk főhőse Uzumaki Naruto, Konoha igazi csínytevő bajkeverője, mindent megtesz azért, hogy Avarrejtek lakói rá figyeljenek, róla beszéljenek. Kezdi ezt azzal, hogy a Falu korábbi vezetőit ábrázoló, hegybe vésett szobrokat összefesti. (Ami megjegyzem szinte teljesen olyan, mint az amerikai Rushmore-hegy) A bajkeveréssel eléri, hogy emlegessék a nevét, de nem úgy, ahogyan ő szeretné. Megvetik, lenézik, és kiközösítik, azonban a fiú nem érti, miért nem veszik emberszámba. Naruto, árva, egyedül nőtt fel, és minden álma, hogy nindzsa lehessen belőle, azonban már jó pár alkalommal elhasalt a záróvizsgán, ahogy ez alkalommal is. Az egyik mester azonban arra bíztatja, hogy lopja el a falu egyik titkos tekercsét, és tanuljon meg arról egy nehéz jutsut, akkor Iruka sensei — a mestere — biztosan átengedi. Naruto el is cseni a tekercset, ám nem is sejti, hogy a gonosz Mizuki mester magának akarja azt, és meg akarja ölni Narutot. A fiú végül elsajátít róla egy különösen erős klón jutsu technikát, így képes lesz legyőzni az áruló Mizukit, és megmenteni Iruka senseit.
És ez csak a jéghegy csúcsa. A Naruto világa igazán egyedire sikerült, ám a shounen recept itt is adott. A főszereplő kitűnik a tömegből, nem tud beilleszkedni a társai közé, pedig azt szeretné, hogy ő is olyan átlagos legyen, és, hogy egyszerűen elfogadják és szeressék. Ám Naruto azt hiszem, akkor sem tudna átlagos kisfiú lenni, ha nem csücsülne bebörtönözve a testében egy gyilkos kilencfarkú rókadémon. A történeten át végigkövethetjük, hogyan lesz Narutoból a megpróbáltatások során egy felelősségteljes, érett férfi, és igazán nagy harcos és természetesen vezető. Naruto története mellett számtalan más szereplővel ismerkedhetünk meg. Elsősorban Naruto társai Sasuke és Sakura, valamint a mesterük Kakashi a leglényegesebb. Sasuke a legnagyobb riválisa lesz Narutonak amellett, hogy a legjobb barátja is egyben. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Avarrejteken kívül más faluk is léteznek, más népek, és földrészek, és néha ezek sokkal érdekesebbek vagy izgalmasabbak Naruto szenvedéseinél. Az én személyes kedvencem Gaara, aki eleinte tényleg egy vérszomjas szörnyetegnek hat, ám Naruto segítségével rátalál az igazi énjére. Az egyedei fő gonoszokból sincs hiány, vegyük példának a kígyókirályt Orochimarut, aki teljesen rá van kattanva arra, hogy magához csábítsa az ifjú Uchihát. Vagy a későbbi részekben Pain, vagyis inkább Nagato, aki lehengerlően megnyerő, annak ellenére mennyi gondot okoz Konohának. A sok harc, és dráma mellett persze akad szerelmi szál is, bár ezek csak ugye a manga végén érnek be, de a kis utalások teljesen passzolnak egy Shounen stílusához, és megadja az alapot arra, hogy a kislányok szétszedjék egymást a net hullámain, hogy akkor most Sasu X Saku vagy Naru X Saku — bár már tudjuk, hogy ki nyert ugye.
Az alap ötlet és a főbb pontok teljesen jól működnek, ám azért vannak itt hiányosságok, erőltetett dolgok. Vegyük példának azt a töménytelen filler epizódot, ami nem maradhat ki a shounenekből. Aztán ott van a főhősök és a fontosabb mellékszereplők halhatatlansága. Erről meséltem már a Bleach cikkemben, pontosabban az egy emberi teste jutó vérmennyiség törvényéről és, hogy ezt mennyire szeretik az ilyen animékben felrúgni. Fekszik a saját vérében, de még mindig felkel, ezzel még mindig nem tudok kibékülni. Egy dologra azonban nem lehet panaszom, mármint eleinte volt, az pedig, hogy itt sem mer a drága Kishimoto senkit sem megölni. Mármint a sima Narutoban senkit, aztán a Shippuudenben elkezdi az öldöklést, de eleinte ott is visszahozza a szereplőket, de aztán tényleg bevállalja, hogy bizonyos karaktereknek távozniuk kell, és ez nagyon jól működik. Úgy értem, hogy végre nem üres szenvedés megy, hanem Narutonak, — és más karaktereknek is — valódi tragédiákból kell merítenie a későbbi motivációit, valóban elveszít több, számára kedves embert, barátot, és ez nagyobb erőt ad neki, mint bármikor. Szóval Kishimotonak végre volt annyi vér a pucájában, hogy ezt bemerje vállalni, bár ismerek olyat, aki abbahagyta emiatt a sorozatot, de azok meg hiába nyavalyognak, ez akkor is így van jól!
Pár szó a karakterekről: Naruto a kitartásával igazán inspiráló, motiváló jellem, jó példa lehet azoknak, akik képesek egy kis szellőtől is összeesni, hiszen Naruto megtanítja nekünk, hogy minden bukás után fel kell állni és tovább kell haladni az utunkon, így válva erősebbé.
Van nekünk egy kedves, bájos, aranyos Sakuránk, aki fülig szerelmes a faarcú Sasukébe, és minden cselekedetét eleinte ez szabja meg, hogy Sasukének megfeleljen, aki le se tojja magasról. Sakura üzenete egyszerű, hogy önmagunkat kell adnunk, és nem szabad másoktól függve leélni az életünket.
És itt van a jól emlegetett, faarcú, befelé forduló, hisztis, depressziós Sasuke. Tudom, tudom ezért is meg leszek lincselve. Valahol meg lehet érteni Sasukét, hiszen ő családja utolsó túlélője, egyedül van, még akkor is, ha az egyik legjobb nindzsa növendék és körül rajongják a társai. Narutoval való rivalizálása teljesen jogos, ám több közös van bennük, mint azt hisszük. Az ő üzenete is megvan. A múltban ragadást szimbolizálja, hogy ennyire függ attól, ami vele történt, és nem tud előre tekinteni, valamint az elvakult bosszúvágytól teljesen megrekedt érzelmileg. Szóval elismerem, van létjogosultsága a karakternek, de akkor mi bosszantott fel ennyire? Ez a gyerek egy mosolyt, annyit se tud elereszteni, ráadásul olyan idióta, ostoba döntéseket hoz, és látványosan, már- már színpadiasan szenved. Míg Naruto a csínytevéseivel akarja felkelteni magára a figyelmet, addig Sasuke játssza az emós, hisztis kisfiút. És akkor csodálkozunk, hogy a normális férfiak kezdenek kihalni, ha ilyenek mászkálnak szabadlábon.
A rajzolás az időhöz mérten javul, szépül, egy kivételével, és ami azt hiszem beírta magát a történelemkönyvekbe, az a borzasztóan meganimált Naruto VS Pain harc, ami olyan, mintha két rezgős puding küzdene. Joggal háborodott fel mindenki, mert konkrétan nézhetetlen volt. Ettől az egy esettől eltekintve, az animáció szép, a karakterek egyediek. A zene fülbemászó, sok ikonikus melódia csendül fel, főleg a harcok, vagy a drámai jenetek során. Az openingke és endingek nagy része pedig nagyon jó bulizene, legtöbbje pörgős, harcos, vagy épp motiváló.
A magyar szinkront senkinek nem ajánlom! Uram Isten igen, én a magyar szinkron nagy rajongója, ilyet merek kijelenteni, de most komolyan beszélek. Annak ellenére, hogy minden hangot imádok, ez valahogy annyira nem sikerült jól, nem passzol senki senkihez. Nem akarok egyet sem kiemelni példának, mert tisztelem őket annyira, de kétszer szinkronizálták le a sorozatot, és egyiknél se sikerült jól. Nem tudom, mi folyik ott, de nagyon össze lett csapva.
Minden kezdőnek szívemből ajánlom a szőke, tüsi hajú nindzsa kalandjait, mert ha a főszereplő jelleme nem is ragad magával, akad pár olyan szereplő, akibe azonnal bele lehet szeretni, nem is beszélve a csodás háttértörténetekről. Minden animésnek kötelező, én mondjuk, egy epizód listát végigpörgetnék, mert a fillereket ajánlatos átugorni, mert nem sokat tesznek be a közösbe.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback