Miután túltettük magunkat a sokkon, hogy Jared Leto, harminc évesen is úgy néz ki, mint egy tizennyolc éves gimnazista, ismerkedjünk meg egy nem túl híres, de annál jobb filmjével, amiben hóna alá csapja a kimondhatatlan nevű Jake Gyllenhaalt, aki szintén úgy néz, ki, mint a naposcsibe, és együtt keresztül utazzák Amerikát, egy izgalmas kaland során.
Jack, (Jared Leto) medencés fiúként dolgozik, a gazdag Burt Miranda (Mark Rolston) házában, akinek felesége, a csinos Jilly (Kimberley Kates) rossz utakra csábítja a fiút, és az rendszeresen a nő ágyában köt ki. Egy ilyen légyott alkalmával azonban Mr.Miranda rajtakapja őket, és megpróbálja lelőni a fiút, aki egy vázával kiüti a férfit, és elmenekül. Jack hamar felkapja a nyúlcipőt, hiszen számít rá, hogy a verőemberek hamarosan megtalálják, és akkor nem lesz kegyelem. Jack nem tétlenkedik sokat, s bár eleinte az a terve, hogy egyedül lép le, nem tudja hátrahagyni legjobb barátját, Pilotot (Jake Gyllenhaal) akit megkér, hogy tartson vele. Pilot kapva kap az alkalmon, és úti célként Seattlet jelöli meg, ahol titkon reméli, hogy megleli iskolás szerelmét Amyt (Eleonore Hendricks). Út közben összeismerkednek Cassie-vel (Selma Blair), a hányatott sorsú lánnyal, aki kisvártatva összemelegedik Jackel. Melléjük csapódik az úton a totálisan lökött Johnny, a Róka (John C. McGinley), aki mondhatni egy jószívű drog díler, erősen hippi, és joggal kételkedhetünk benne, hogy akad- e a fickónak egy tiszta perce is. A menekülő útból egy elég kusza, de annál izgalmasabb kaland kerekedik, ahol barátság, szerelem, bizalom tétetik próbára, de igazából a közösen megélt kaland a legnagyobb kincs.
Miután félretoltam a kislányos ujjongást a főszereplők végett, tettem két lépést hátra, és megnéztem messzebbről ezt a filmet rá kellett jönnöm, hogy szól ez az egész valamiről, mégis nagyon furcsa. Ahogy az útjuk elkezdődik az még teljesen tiszta. Jacknek menekülnie kell, hogy ne essen baja, a verő emberek miatt, Pilot meg megakarja találni Amyt, annak ellenére, hogy otthon is volt egy lány, akivel alakultak a dolgok, de ő mégis belevág a kalandba Jack miatt. Jó párszor kapunk Flashback jeleneteket, amik olyanok, mint a régi videó felvételek, amik nagyon tetszettek. A két kis srác tényleg szétválaszthatatlan barát, közös múltjukban, sok olyan momentum van, amit csak ők értenek, főleg szokások, pl. a gyors Quiz, ami alatt hangosan átgondolják a dolgokat, és megpróbálnak kiutat találni a slamasztikából. Olyannyira össze vannak nőve, hogy az otthonuk, vagy családjuk már nem is igazán lényeges, teszem azt Jack a saját apját a nevén hívja, de ott van a kisöccse, aki rá sem bagózik, nem nagyon érdekli, hogy a bátyja hosszabb időre lép le, így nem csodálkozom, hogy Pilot az egyetlen társ az életében, aki állandó és maradandó.
Pilot mondhatni kis stílű drogdílerként dolgozik egy nagykutyának, de mindig csak kis adagokat próbál eladni. Az ő háza tájékán sincs minden rendben. Édesanyja még mindig azt hiszi, hogy iskolába jár, Pilot pedig bár van lány az életében, nem mondhatni Don Huannak, ha lepedőakrobatikáról van szó. Ez egy igen kényes téma, de nem tudok mellette elmenni. Az út nem csak arra szolgál, hogy jobban megismerjék egymást, vagy magukat, a két fiú új dolgokat tanul a szexről. Pilotnak a legnagyobb baja, hogy nem tud sátrat állítani (ha értitek mire gondolok) , Jacknek viszont az, hogy bár jó az ágyban, ő maga már nagyon unja az egészet, nem is élvezi. Az út elején betérnek egy olyan helyre, ahol Pilot gondját hamar megoldja egy arra szakosodott hölgy, Jacket azonban majd csak később, Cassie tanítja meg, arra, hogy milyen is a jó szex. Tehát a két fiú a férfiasság kérdését is alaposan körbejárja. Ez a dolog azonban ad okot némi rivalizálásra is, főleg amikor Cassie-ről van szó, mert mindkét srácnak bejön a lány, így az első konfliktusforrás ő lesz.
A film furcsasága abból adódik, hogy néha azt éreztem, hogy előre tudnak a szereplők mindent. Úgy értem, hogy az lett volna a lényeg, hogy az út során minden magától sodródik eléjük, ennek ellenére, azt éreztem, mintha menetrend szerint történne minden, és a spontaneitás elvész, ami nekem zavaró volt. Csak az úti célnak kellett volna adottnak lennie, de a köztes állomások is mintha megtervezett kitérők lettek volna. Arról nem is beszélve, hogy Pilot olyan játszi könnyedséggel találja meg Amyt a több milliós tömegben, ami tényleg nevetséges, és gondolom idő szűkében akarták ennyire gyorsan lezongorázni a dolgot, valóban semmi súlya annak a bizonyos találkozásnak.
A másik érdekesség, hogy nem tudtam eldönteni, hogy Pilot az esze a csapatnak, és Jack a kissé butább, de erősebb tag, vagy fordítva? Mindkettőre adódik példa, és aztán rájöttem, hogy ezzel a srácok nagyon jó egyensúlyt alkotnak. Az egyetlen zavaró tényező az a sok-sok betépett jelenet, ami nagyon elhatárolóik a többitől, így kitép az addig megszokott légkörből.
Amire viszont nem lehet panaszom az a színészi játék, mármint a két főszereplőre biztosan nem. Mind Jared Leto, mind Jake Gyllenhaal nagyon laza, nem veszik komolyan magukat, illetve csak pont annyira, amennyire a karakterük megköveteli. John C. McGinley, a Róka, a humor fő forrása, már csak a megjelenésével is szórakoztat, és amikor jelen van, annyira feltűnő jelenség, annyira nem odavaló, hogy pontosan ez a vicces benne, hogy nagyon kilóg a sorból. Aki viszont messze alul teljesít az Selma Blair. A karakter alap helyzete nagyon mély, már – már megható tudott volna lenni, ha ez a nő nem vonultatja fel a faarc minden létező formáját.(esküszöm súrolja Kristen Stewart szintjét) Az egyetlen „oké” jelente, amikor összeveszik Pilottal, talán mert ott próbálkozik a legjobban, hogy valami érzelmet magára erőltessen, de minden más megnyilvánulása annyira földhöz ragadt, görcsös, erőlködő, pedig ha annyira lazán veszi a szerepét, mint a fiúk, akkor biztosan brillírozhatott volna Jared párjaként.
A Highway egy kielégítően izgalmas kaland, nagyon jó mellékvágányokkal, és érdekes háttértörténetekkel. A színészi játék a legtöbb helyen kifogásolhatatlan. Nagyon jól bemutatja az igazi, egy életen át, és minden gondon átívelő barátságot.
Szerző
- Korábbi szerkesztő