Én tényleg megpróbálom meglátni a jót a Falling Skies ötödik évadában, de az alkotók ezt nem engedik: karakteridegen tettek, logikátlan élethelyzetek, elpuskázott drámai szál és logikátlanság jellemzi (megint) az eheti epizódot.
Pope mostanra totál bekattant, és Anthonyval meg pár nehézfiúval karöltve lelépett a 2nd Masstől, és a maga feje után indult – csakhogy nem távozott üres kézzel Tom és Weaver csapatától, hanem magával vitte Halt is. Pope mialatt utasításokat adott Tomnak, hogy hova rohangáljon, addig szervezett magának egy kisebb csapatot, meg még Halt is megkínozta – amire persze Anthonynak nem volt egyetlen szava sem. Tom minden erővel szembemenve keresi fiát, még a titokzatos Rebecca se tudja lebeszélni.
Eközben Weaver és Anne útnak indulván egy olyan csapdába kerülnek, amire nem számítottak, fegyveresek nehéztüzérséget bevetve rájuk támadnak, és még magát a vezetőt és megsebesítik és foglyul ejtik, így Anne-nek nem marad más választása, minthogy belemenjen az alkuba.
H az előző epizód fillernek minősült, akkor a mostanira már tényleg nem tudom milyen jelzőt aggassak, mert az unalom és érdektelenség egy olyan szintéjt érte most el a Falling Skies, amire nem hittem, hogy képes.
Pope totál megőrült Sara halála miatt, és ezt valamilyen szinten még meg is tudom érteni, ám az, hogy Anthony, a korábbi rendőr Anthony, aki a becsület és szavahihetőség mintaképe, szó nélkül kövesse, még akkor is, mikor Pope éppen megkínoz valakit, már teljesen karakteridegen. Danny halála vagy a diagnosztizált PTSD-je önmagában kevés ehhez a pálforduláshoz (a megkérdőjelezett gyilkolását most ne vegyük ide, mert ott valóban megfelelően reagált a helyzetre az esphenivel), pláne úgy, hogy a mentális betegség most hirtelen eltűnt, és semmilyen tünetet nem produkál.
Tom Mason alig szerepelt a mostani epizódban, ám mégis sikerült őt pozícionálni, mint a világ, vagyis a teljes univerzum egyetlen és nélkülözhetetlen megmentőjének, aki nélkül minden mindig összeomlik – de persze semmi egyebet nem tudunk meg a nagy tervről, ami így, az évad derekán frusztráló, nem kicsit.
Egyedül Weaver és Marty közötti beszélgetést és feszültséget lehet minőségi munkának tekinteni, mivel a férfi rögeszméje a családja védelméből fakad, ennek erejét pedig nem vitathatja senki – az már egy másik kérdés, hogy ez a húzás mennyire, sablonos, de tényleg érdekesen volt tálalva, egy darabig. Anne inkompetenciája, illetve a többiek tehetetlensége már inkább a vicc kategóriájába esik. és most tényleg, ez az első adrenalin hullámod Maggie?
Szomorúan írom, de nem vagyok benne biztos, hogy én ezt az évadot végig tudom vinni hétről-hétre, mert olyan szinten felhúz, amit utoljára az Extant tudott kiváltani nálam – és emlékeztek még, mi lett annak az eredménye…
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback